A tüdőshalak oxigénszegény vizekben vagy részlegesen kiszáradó mocsarakban is képesek életben maradni, mert a kopoltyúkon kívül páros vagy páratlan tüdővel is lélegezhetnek. A tüdőbe a garatból eredő csövön keresztül jut be a légköri levegő. A légzés sajátosságaihoz alkalmazkodva a keringési rendszerük is módosult, például szívük tökéletlenül ugyan, de három üregre tagolódik.