Az emberi sejtet sejthárya veszi körül, sejtfala nincs. A sejtet sejtplazma (citoplazma) tölti ki, amely vizes alapú, és különféle anyagokat, ionokat tartalmaz. A citoplazmában "úsznak" a különbőző sejtalkotók.
1. Sejtmag
A sejtmagot két membrán veszi körül, a külső membrán szervesen kapcsolódik egy másik sejtalkotó, az endoplazmás retikulum (ER) szerkezetéhez. A sejtmag feladata a sejt genetikai állományánaktárolása (ún. kromoszómákban), de itt játszódnak le a genetikai állomány megkettőződésének, az átírásának és az RNS-molekulák érésének is a folyamatai. A sejtmag felszínén mindkét membránrétegen áthatoló póruskomplexek találhatóak, melyek a sejtmagmembránon keresztül történő szabályozott transzportot teszik lehetővé. A sejtmagon belül találunk egy vagy több olyan részt, amely(ek)ben a riboszómális RNS-ek (rRNS-ek) keletkeznek, érnek, és végül összeállnak riboszóma-alegységekké a riboszómális proteinekkel együtt. Ezt a részt sejtmagvacskának (nucleolus) hívjuk.

2. Endoplazmatikus retikulum
Az endoplazmás retikulum (ER) kiterjedt, ciszternákból, zsákocskákból és csövekből álló összefüggő membránszerkezet, mely a sejtmag külső membránjával is kapcsolatban áll. Két fő része ismert, a sima és a durva felszínű endoplazmás retikulum. A durva felszínű ER felszíne azért durva, mert fehérjeszintetizáló részecskék, ún. riboszómák ülnek rajta. Az endoplazmás retikulumban történik a sejtmembrán és a szekretálandó fehérjék szintézise, és itt kezdődik meg a glikozilácójuk. Az ER részt vesz a lipidek szintézisében, a szénhidrát-metabolizmusban, a kalciumionok tárolásában és a drogmetabolizmusban is. Az izomsejtek összehúzódását az ER-ből pillanatszerűen kiáramló Ca2+-ionok okozzák. Harántcsíkolt izomban a sima felszínű ER specializált formája, a szarkoplazmás retikulum is jelen van. Az ER-ben termelődött fehérjék lefűződő transzport-vezikulumokon keresztül az ER közelében lévő Golgi-készülékbe kerülnek további érésre.

3. mitokondrium
A mitokondriumok a sejtmagnál jóval kisebb, kb. bakteriális méretű sejtalkotók. Számuk a különböző sejtekben igen változó, 0-1000-ig terjedhet. A sejtmaghoz hasonlóan ezeket is két membránréteg határolja. A külső membrán mérete jóval kisebb; a kisebb molekulákra, ionokra, biokémiai intermedierekre teljesen áteresztő, de a nagyobb molekulákra (például fehérjékre) nem. Az utóbbiak csak aktív transzporttal, speciális transzportereken keresztül képesek átjutni a külső membránon. A belső membrán sokkal nagyobb, ezért csak redőzötten képes a külső membrán által határolt térrészbe beleférni. Az egész ahhoz hasonlítható, mintha egy nagyobb zsákot belegyűrtünk volna egy kisebbe. A belső membránfelület ilyen módon történő megnövekedése esszenciális a membránhoz kötődő biokémiai reakciók nagy mennyisége miatt. A két membrán közti részt intermembrán térnek, a belső membránon belülit pedig mátrixnak hívjuk. A belső membrán gyakorlatilag átjárhatatlan, kivéve néhány hidrofób molekula számára, amelyek képesek átdiffundálni. A többi anyag (víz, ionok, biokémiai intermedierek) speciális transzporter-fehérjék segítségével közlekedik a belső membránon keresztül.
A mitokondrium elsődleges feladata a sejtben az oxidatív energiatermelés.

4. Golgi-készülék
A Golgi-készülék négy-nyolc egymás melletti, lapos membránkorongból (ciszternákból) álló sejtorganellum. Az emlős sejtek tipikusan negyven-száz Golgi-készüléket tartalmaznak. Egy-egy Golgi-ban az ER-hez közeli zsákokat cisz-, középen középső, az ER-től távol lévőket pedig transz-Golginak hívjuk, ezekben különböző enzimek találhatóak, és más-más a feladatuk. A Golgi-ba érkeznek az ER-felől az ott szintetizálódott fehérjék és lipidek transzport-vezikulákon kersztül. A Golgiban ezek a makromolekulák tovább módosulnak, itt fejeződik be a membrán és az extracelluláris fehérjék glikozilációja. Az érés során a makromolekulák vezikuláris transzporttal a cisz-Golgiból előbb a középső-Golgiba, majd a transz-Golgiba kerülnek. A Golgi végül szortírozza az elkészült molekulákat, majd vezikuláris transzporttal elküldi őket a rendeltetési helyükre (lizoszómákhoz, sejtmembránhoz stb).

5. Lizoszómák
A lizoszómák egyrétegű membránnal határolt gömbszerű zsákok, a sejten belüli emésztés központi organellumai. A Golgi-készülékből kapják a szükséges emésztő enzimeket, amelyeknek savas közegben (pH=4,5) van a működési optimumuk. Nemcsak az endocitózissal bekerült táplálékmolekulákat emésztik, hanem a sejten belüli, elöregedett sejtorganellumok törmelékeit is ezek bontják le. Vírusok és baktériumok emésztésében is részt vesznek.

6. Peroxiszómák
A lizoszómákhoz hasonlóan egyrétegű membránnal határolt vezikulumok, melyek sok fontos anyag metabolizmusában részt vesznek. Itt zajlik például a nagyon hosszú szénláncú zsírsavak és az elágazó láncú zsírsavak oxidációja, valamint a poliaminok lebontása is. A peroxiszómákban az oxidációs folyamatok során jelentős mennyiségű hidrogén-peroxid keletkezik, mely peroxidáz és kataláz enzimek segítségével eliminálódik.