Oxigén:
Az oxigén mérgező a szigorúan anaerob szervezetek számára, melyek a korai élet domináns formái voltak a Földön, amíg az O2 el nem kezdett felhalmozódni a légkörben

Vízgőz:
A levegő páratartalmát a benne lévő víz­részecskék mennyisége határozza meg. Eszerint megkülönböztetünk száraz és párás ­levegőt. A páratartalom erősen függ a levegő hőmérsékletétől. Minél melegebb a levegő, annál több vízgőzt képes fogadni. Ha a párás, meleg levegő hirtelen lehűl, a vízgőz egy része kicsapódik belőle.

Kén-dioxid:
Manapság nagy hangsúlyt kap a légszennyezéssel kapcsolatban (lásd még: szmog). SO2-t a természetben a vulkánok bocsátanak ki illetve az iparban sok folyamat mellékterméke. Mivel a szén és a kőolajszármazékok változó mennyiségű kén összetevőt tartalmaznak, elégetésük során kén-dioxid is keletkezik. A légköri ózonnal történő további oxidációja kén-trioxidot eredményez, mindkét oxid jelentősen hozzájárul a savas esők keletkezéséhez.

Szén dioxid: A szén-dioxid üvegházhatású gáz, amely a klímakutatók 97%-a szerint hozzájárul a globális felmelegedéshez. A jelenlegi globális felmelegedés 80%-ért az emberi szén-dioxid-kibocsátás okolható. A klímakutatók többsége szerint a 450 ppm-es légköri szén-dioxid-koncentráció már visszafordíthatatlan következményekkel járna az éghajlatváltozás szempontjából. A légkörbe számos forrásból kerülhet; szén és széntartalmú anyagok égése, állatok, növények és mikroorganizmusok légzése során keletkezik.

Ózon:A földi légkör legalsó rétegében, a troposzférában az ózon az egészségre káros anyag, a szmog egyik összetevője, mely leginkább a nagy forgalmú városokat sújtja. Kialakulása többlépcsős folyamat. A felszínközeli ózon egy része a sztratoszférából származik, másik, nagyobb része a troposzférában keletkezik.