Az államok eladósodottságának mérésére a közgazdászok jellemzően a GDP-arányos nominális adósságmutatót szokták használni. Ez azt mutatja meg, hogy egy adott ország éves gazdasági teljesítményéhez képest mekkora a fennálló adóssága. Az államadósság növekedhet úgy is, hogy a gazdasági teljesítmény visszaesik, vagy épp ellenkezőleg, egy ország „ki is nőheti magát” a fennálló adósságából. Ez utóbbi igaz Magyarországra az elmúlt tíz év viszonylatában.
Az elmúlt évtizedek szomorú tendenciája, hogy a növekvő államadósság jellemzően nem a termelőkapacitásokat, hanem a társadalombiztosítási rendszeren keresztül a fogyasztást finanszírozta, ami a demográfiai helyzet romlásával egyre súlyosabb helyzetet eredményezhet.