Jónást elképzelhetjük Babits egyfajta alteregójának, azonban jellemfejlődésen megy keresztül, így nem egyszerű magáról véleményt alkotnia. Kezdetben megtagadja Istent, mert nem érzi magát rátermettnek, hogy akármilyen feladatot is elvállaljon, természetesen ekkor műtötték meg Babitsot, így nem tudott beszélni.Ezt a fajta némaságot és szó szerinti "alkalmatlanságot a prédikálásra" jeleníti meg. Később azonban rájön (miközben az utolsó felvonásban Istennel beszél), hogy nem térhet ki sorsa által rárótt feladatok elől, ha törik, ha szakad véghez kell vinnie.
Jónást kívülről csak a ninivei lakosok által ismerjük meg, akik bolondnak csúfolják és gúnyt űznek belőle.