A kutatók a lótusz levelének szerkezetét vizsgálták, hogy felderítsék, minek köszönhető szinte egyedülálló vízlepergető sajátsága. A víz nem nedvesíti leveleit, hanem cseppekbe gyűlik össze a felületen levő szennyeződéseket is magával sodorva. Az ún. lótuszeffektus a levél bőrszövetének különleges mikroszerkezetével és a levél felszínét borító viaszos réteg tulajdonságai­val magyarázható.

Lótusz-effektusnak a felületek nagyon kicsi nedvesíthetőségét nevezik, és erre a lótusz növénynél figyeltek fel először. Ennek a növénynek a levelét és virágát a víz és más folyadékok nem nedvesítik, olyan csepp képződik rajtuk, amely nem tapad meg a növények felületén, hanem lepereg arról, sőt közben a növényen található porszennyeződést is eltávolítja.