Brazíliában nemzeti gyász van, mert a labdarúgó válogatott elvesztette a legutóbbi világbajnoki döntőt. Az emberek szomorúak, a labdarúgó szövetség pedig nagy változtatásokat vezet be. Át akarnak állni az európai focira, taktikusan akarnak játszani, de Brazília eddig nem erről volt híres. Szép cseleket mutattak be, játszották a focit, de éppen ezeket az elemeket akarják megváltoztatni, klubszinten és válogatott szinten is.

A kis Pelé imádja a focit, de az anyja nem akarja, hogy játsszon, inkább magával viszi takarítani. Az egyik házban szóba elegyedik a gazdag fiúkkal, és rosszul mondja az egyik brazil kapus nevét, innentől fogva Pelének csúfolják őt. Aztán mégis elmegy egy ifjúsági labdarúgó bajnokságra, de cipőre nincs pénze, ezért mezítláb játszik, amiért ismét kinevetik. Viszont eljut a csapatával a döntőig, de azt elveszítik. Azonban egy játékos megfigyelő meglátja benne a tehetséget, de ekkor még az anyja miatt nem tud elmenni focizni.

Pelé apja is focista volt, de egy sérülés miatt derékba tört a karrierje. Most együtt járnak dolgozni, szabadidejükben pedig fociznak, gyümölcsökkel és bármivel, ami a kezük ügyébe kerül. Eközben Pelé anyjának megenyhül a szíve, és elhívja a játékos megfigyelőt, aki most már magával viszi a Santos nevű labdarúgó klubhoz. De Pelé nehezen illeszkedik be, úgy érzi, hogy az ő stílusa nem passzol ehhez az új brazil felfogáshoz, ő jobban szereti a cseleket, mint a taktikát. Aztán az edzője látja, hogy mire képes, ezért megengedi neki a cseleket. Pelé hamar a Santos sztárja lesz, a válogatottba is meghívót kap, a következő világbajnokságra is elmegy, ahol beírja magát a labdarúgás történelmébe.