Egy pár:

Szerintem van...
Nagyon egyszerű, de ugyanakkor vidám és izgalmas játék. Minden egyes játékosnak egyforma darabszámú dobókockát adunk (pl. 4-4 db-ot). Mindenki egyszerre dob a nála levő kockákkal, de eltakarja, hogy a másik ne láthassa az eredményt. Aki kezdi a játékot, az azt mondja, hogy pl. "Szerintem van az asztalon 5 db 4-es". A tőle jobbra levő vagy elhiszi, de akkor neki ennél többet kell mondania vagy darabszámban vagy értékben: pl. "Szerintem még 8 db 4-es is van" vagy "Szerintem 5 db 5-ös van". Valamelyik számot mindenképpen növelnie kell (akár mindkettőt is. Értelem szerűen, ha elérték a hatos számot, ott már csak a darabszámot lehet növelni). Vagy azt mondja, hogy "Nem hiszem!" Ekkor mindenki felfedi a kockáit és összeszámolják. Ha volt annyi, akkor aki nem hitte el az kitesz egy kockát, ha nem volt annyi, akkor a másik teszi ki egy kockáját. Az veszít, akinek először elfogy az összes kockája. Illetve az győz, aki a legtovább bírja kockával.

Lehet, egy kiegészítést is alkalmazni, mégpedig, hogy az 1-es szám a joker. Azt bármihez hozzá lehet számolni. Így még izgalmasabb lesz a játék, mert pl. az 1-est hozzá lehet számolni a 3-hoz is. Illetve ha elérik a hatos számot a tippben (pl. "Szerintem van 5 db 6-os", akkor nem muszáj a darabszámot növelni, hanem még lehet azt is mondani a másiknak, hogy "Szerintem 5 db 1-es van". Innentől azonban csak a darabot lehet növelni, vagy pedig marad a "Nem hiszem!"...

Kellékek: sok-sok dobókocka


Rétestészta

Egy játékosok körben ülnek. Az első egy értelmes szóra gondol, első betűjét felírja egy papírra és átadja a szomszédjának, aki a megkezdett szót saját gondolata - amely valószínűleg nem azonos az előzőével - szerint folytatja, vagyis hozzáír egy betűt, majd átadja a következőnek és így tovább.

Pl.:
L...
LE...
LEH...
LEHE...
LEHEL...
LEHELE...
LEHELET...

Könnyen belátható, hogy minél hosszabb már a szó, annál nehezebb értelmesen egy új betűt hozzáírni. Egy L betű még akármi lehet (labda, libegő, lendkerék, stb.), de abból, hogy LEHELE... már nem. Előfordul, hogy ha már elég hosszú a "rétestészta" a soron következő nem tud új betűt írni hozzá úgy, hogy értelmes maradjon, sőt azt sem tudja kitalálni, hogy az előző játékos mire gondolt. Ilyenkor megkérdezheti tőle. Ha nem tud válaszolni - vagyis "svindlizett" -, akkor mínusz pontot kap, vagy a következő játékból kiáll. Ha viszont igen, akkor ugyanez a kérdező büntetése. Előfordulhat az is, hogy a szót már tényleg nem lehet tovább nyújtani (előző példánknál ilyen lehet a LEHELETEIKKEL), ekkor új rétestésztát kezdünk nyújtani.

Talán az egyik legjobb:
Kacsintós gyilkos játék

A játék kezdetén a résztvevők körbe állnak és behunyják a szemüket. A játékvezető körbemegy és megérinti egy résztvevő vállát – ő lesz a „kacsintós gyilkos”. Ezután beindítjuk a zenét. A játékosok a zenére mozogva járnak-kelnek a teremben. Közben egymás tekintetét figyelik. A „csábító” rákacsint arra a játékosra, akit ki akar ejteni a játékból. Akire rákacsint, az folytatja a sétát, magában elszámol ötig, majd hangosan megszólal: „Kiestem.”. Ezután természetesen nem árulhatja el, ki a „kacsintós gyilkos”. Akinek van gyanúsítottja, felteszi a kezét és rámutat az illetőre. Ha rosszul tippelt, kiesik. Megy tovább a játék. A játék energetizál, megmozgat, és jól fejleszthető vele a koncentráció.

Ez is jó:
Láthatatlan Törzsfőnök

Egy résztvevő kimegy a teremből. Odabent kijelölünk egy Törzsfőnököt. A többiek minden egyes mozdulatát utánozni fogják. A kint lévő játékost behívjuk. Ő megpróbálja kifigyelni, ki a Törzsfőnök, kit utánoz mindenki más.

Okés, akkor keresek/gondolkozok máson. Összeszokott társaságról van szó? Hány fős?