1) Az olvadás és forráspontot egyrészt a molekulatömeg fogja meghatározni, azaz a szénatomszám növekedésével egyre nagyobb lesz. Másrészt az oxigén helyzete is meghatározó, hiszen a láncközi, keton típusú vagy aldehid típusú esetében nem alakulnak ki hidrogén kötések, ezért ezeké alacsonyabb. Ezzel szemben az alkoholoké magas, a karbonsavaké pedig igazán magas, hiszen úgy nevezett dimerek kialakítása is lehetségessé válik.
2) Az oldódás (vízben) a polarizáltságtól függ, hiszen hasonló a hasonlóban oldódik. Így az étereket ki is lehet lőni (oldhatatlanok). A ketonok és aldehidek ugyan arra a "kaptafára mennek", hiszen dipólus-dipólus kölcsönhatásokkal rendelkeznek, így valamennyire oldódnak, de a szénatomszám növekedése miatt, nő az apoláris rész, ezért csökken az oldhatóság (az 5. szénatomtól számítva a ketonok oldhatatlannak számítanak). Az alkoholok, karbonsavak, fenolok (diolok, disavak, stb.) esetében teljesen más a helyzet, hiszen hidrogénkötést hoznak létre a vízzel, tehát nagyon jól ( korlátlanul az alkoholok és savak esetében), ám a szénatomszám növekedésével ez is megváltozik.
3) Természetesen csak azok, melyek formil csoporttal rendelkeznek (általános szinten az aldehidek).
4) Az alkoholok (bármely rendű lehet).
5) Az észterek és karbonsavak egyaránt reagálnak.
6) Az alkoholok reagálnak vele.