Azt gondolom, hogy az élet minden területén egyre durvább a közbeszéd. Sokan gondoljuk úgy, hogy sokkal kellemesebb lenne az életünk, ha tisztességesen közlekedünk egymással. Sajnos sok fiú gondolja úgy, hogy az udvariasság régimódi, és szeretne minél vagányabbnak látszani. Pedig a lányok ma is örülnek, ha előre engedik őket az ajtónál, vagy előre köszön a fiú neki. A szleng és a zsargon szerintem nem teszi sem szebbé, sem jobbá a nyelvünket. Sokszor fordul elő az, hogy a fiatal vidáman terpeszkedik a buszon, az idős néni meg kapaszkodik, hogy a lendület ne borítsa fel. Nem véletlenül indítanak helyjegyes járatokat távolsági buszokon és vonatokon is. Szerencsére jó példák is terjednek. Például önkéntesek segítenek időseknek hazavinni a piacról a nehéz árut, persze előtte megkérdezik, hogy segíthetnek e. A koronavírus is sok embert ösztönzött segítőkészségre és udvariasságra, hiszen az idős korosztály a leveszélyeztetettebb generáció. Elborzadunk, amikor azt halljuk, hogy hajléktalant vertek halálra fiatalok puszta szórakozásból. És senki nem vett észre semmit, senki nem hallott semmit. Nem kell feltétlenül udvariaskodnunk, de úgy kell közlekednünk a világban, hogy ne kelljen szégyenkezni a viselkedésünk miatt. Ma tényleg murisnak tűnik a régi korok túlzott udvariaskodása. Minden esetre ma is szükség van rá életünk és közérzetünk jobbá tételében.