Rákosi Mátyás az MDP élére került, miután csalással megnyerték az 1947-es „kékcédulás választások”-at. Gazdaságpolitikájában is a szocialista eszméket követte. A mezőgazdaságot kollektivizálta, vagyis a paraszti magángazdaságokat felszámolta, és állami tulajdonba vonta. A parasztság döntő többsége elutasította a kollektivizálást, ezért a kormány gazdasági és politikai eszközökhöz folyamodott (pl.: megemelte a parasztság adóit, növelte a beszolgáltatás mennyiségét, padlássöprés). Téeszesítést hajtott végre, vagyis a parasztokat bekényszerítése közös gazdálkodásba. Ez az az iparosítást szolgálta, mert megkönnyítette a munkaerő és az erőforrások kivonását a mezőgazdaságból. Így csökkent a parasztság, de nőtt a munkásság aránya. Klímaidegen növényeket kezdtek el termeszteni (citrom, gyapot, rizs) Magyarországon.
Célja az önellátás volt a kapitalista országokkal szemben. Nagymértékű iparosításba kezdtek. Költséges beruházásokkal bányákat, gyárakat nyitott, hogy olyan nyersanyagokat és termékeket állítson elő az ország, amelyeket külföldről olcsóbban és jobb minőségben lehetett volna beszerezni, mindezt belső forrásokból finanszírozták. A „vas és acél országává” akarta tenni Magyarországot, de nem vette figyelembe sem a természeti adottságokat, sem az ország fejlettségi szintjét. A nehézipar fejlesztését tűzte ki célul, mert készült a harmadik világháború kitörésére, ezért a hadiipart és a hadseregfejlesztést erőltette. Egy új vasmű jelent meg Sztálinváros (ma: Dunaújváros) néven.
A tervgazdálkodás is bevezetésre került, melyben a piaci viszonyok helyett az állam irányítja a gazdaságot előre meghatározott tervekben. Meghatározták előre, hogy mit és mennyit kell gyártani. Eleinte 3, később 5 éves tervek alapján irreális célokat tűztek ki. Csak a mennyiségi termelés teljesítése volt a cél (ha kellett meghamisították az adatokat), így a minőség silány lett. Az irreális tervek nem teljesítése törvényszegésnek (szabotázs) minősült, ami büntetőeljárást vont maga után. A munkaversenyeket (Sztahanov-mozgalom) is pártolta.