1: Faj neve: Pitypang
A nemzetség változatos, mivel sok fajt számlál, illetve egy-egy fajon belül is nagy lehet a sokszínűség. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy számos pitypangfaj az ivaros szaporodás mellett apomixissel is szaporodik. Az ivaros úton és az apomiktikusan létrejött egyedek, melyek genetikailag már kissé eltérhetnek egymástól, ivarosan egymással is képesek szaporodni és hibrideket képezni. Ha ilyen hibridek apomiktikusan szaporodnak, könnyen elterjedhetnek, s újabb alakokat, változatokat képviselhetnek a fajon belül. Jellemző a pitypangok változatosságára, hogy a kutatók egyes pitypangfajokat gyűjtőfajoknak tekintenek, melyeken belül számos kisfajt tartanak számon.
Magvain kívül (melyeket bóbitájuk segítségével a szél messze röpít) szétdarabolt gyöktörzsével is szaporodik.[2]
Számos növénytársulásban megtalálhatók, a természetben leggyakrabban réteken fordulnak elő. Nagyon gyakori füves és parlagos helyeken, kaszálókon, töltéseken, udvarokban, kertekben és szórványosabban szántókon is, ahol főleg az évelő pillangósokban tesz kárt. Szántóföldeken rendszeres talajmunkáktól könnyen elpusztul.
2: faj neve: Fekete bodza
3–10 m magasra megnövő terebélyes cserje vagy fa. Egyéves ágai zöldek, a többévesek szürke kérgűek, paraszemölcsösek.
A terebélyes bokor vesszői ívesen lehajlóak, a vesszőket eltörve láthatóvá válik lágy, fehér belük. Levelei sötétzöldek, az ágakon egymással szemben helyezkednek el, páratlanul szárnyasan összetettek, szélük fogazott. Virágai aprók, krémfehérek, jellegzetesen illatosak, a virágzat bogernyő. A termés fekete színű csonthéjas bogyó.
A fává növekvő példányok ritkák: hazánkban csak a legkedvezőbb termőhelyeken (hegylábi törmeléken, patakok mentén, mérsékelt klímájú, de napfényes helyeken, tápanyagdús talajon) fordulnak elő. A több méter magas bodzafák több évtizedesek; némelyik száz évnél is öregebb.
Dugvánnyal és magról is könnyen szaporítható.

3: Faj neve: mák
Felálló, szőrös vagy sima szára akár 120 cm magasra is fölmagasodhat. Nyél nélküli, felfelé törő, ovális levelei gyakran fogazottak, fűrészesek. Virágai ragyogó fehérek vagy vörösek, rózsaszínek vagy lilák vagy ezen színek keveréke. A mák gubója a néhány cm-től az ököl nagyságig is megnőhet.
4: Faj neve: Hárs fa ( ebben nem vagyok biztos)
A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a mályvafélék családján belül a hársfaformák (Tilioideae) alcsaládba tartozik.

Magháza virágzáskor még ötrekeszű, de az elsőként megtermékenyült magkezdemény gátolja a többi magkezdemény kifejlődését, és a magház teljes üregét kitöltve fejlődik maggá, ezért az érett hárstermés egymagvú makk.
5: Faj neve: Cseresznye
A cseresznye a rózsafélék közé tartozó nemzetség alnemzetsége. Cseresznye néven leggyakrabban a vadcseresznyefát, illetve annak valamely termesztett változatát, vagy annak csonthéjas gyümölcsét értik. Az alnemzetséget az különbözteti meg nemzetség többi képviselőjétől, hogy virágai nem magányosan állnak, hanem 2–5 tagú csomókba tömörülnek, sima héjú termésén pedig csak igen sekély barázda található, vagy semmilyen.

Képviselőik az északi félgömb mérsékelt égövi területein őshonosak: két fajuk Amerikában, három Európában, a többi Ázsiában.
6: Faj neve: Gesztenye,
Általában magasra nő. Kérge árkolt, leveleik lándzsásak.
A porzós virágok többsége hosszú, felálló füzérekben nő, a termősek magányosan vagy csoportosan a porzós füzérek tövénél helyezkednek el. A termés a bükkfafélékre jellemző makk, ami alsó állású magházból, átlagosan hat termőlevélből alakul ki. Négy faj szúrós kupacsa 2-3 ehető makkot rejt, további hat-hét faj kupacsonként csak egy makkot fejleszt. A termés ehető része a nagy raktározó szikleveleket viselő embrió; ebben sok a keményítő, a cukor és az ásványi anyag.