A Volta-indukción alapuló fizikai eszköz, mely magas feszültségü indukált (gerjesztett) áramok előidézésére szolgál. Ez áll egy üres üveg- vagy ebonithengerre elszigetelt menetekben fölcsavart drótból, mely az indukáló (gerjesztő) henger, és az e fölé csavart, szintén gondosan elszigetelt, gyakran néhány ezer méter hosszu vékony rézsodrony által alkotott indukált (gerjesztett) hengerből. Az indukáló henger valamely elektromos forrás, p. galvánlánc áramának vezetésére szolgál; ezen gerjesztő áram önműködőleg (p. Wagner- vagy Foucault-féle kalapács segítségével) gyors egymásutánban záródik és ismét megszakad. Az indukált hengerben mindannyiszor rövid tartamu, de annál magasabb feszültségü indukált áramok keletkeznek, minél nagyobb ez utóbbi meneteinek száma az indukáló hengeréihez viszonyítva. A Sz. alkalmazása eddigelé ugyszólván kizárólag a fizikai laboratoriumra szorítkozott, technikai alkalmazást legfölebb robbanó anyagok meggyujtásánál talált; a Lénárd-Röntgen-féle sugarak fölfedezése óta az orvosi gyakorlatban előreláthatólag napról-napra növekedő fontosságot nyer.

(Pont egy hónapja találkoztam egy ilyennel!) A szikrainduktor egy primer és egy nagy menetszámú szekunder tekercsből állt.
A primer tekercs áramát egy gyors mechanikával megszaggatták, hatására az indukció törvénye értelmében a szekunder tekercsben nagy feszültség keletkezett. Ennek látványos kisülései során elektromágneses hullámok keletkeznek.