1.Felületi érdesség
A legyártott alkatrészek felületeit gondosan nagyító, esetleg mikroszkóp alatt megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a felület még a leggondosabb megmunkálással és megmunkálási eljárással sem lesz tökéletesen sima és egyenes, a rajzon szereplő mértani felület csak megközelíthető, ám tökéletesen soha nem valósítható meg. Ennek oka a megmunkáló gépek, illetve szerszámok pontatlansága, a szerszámok megmunkálás közbeni kopása, a gép, a szerszám és a munkadarab rezgése, lengése stb. A megmunkálás közbeni technológiai paraméterek is jelentősen befolyásolják az elérhető felületi érdességet, pl. az előtolás nagysága, a szerszám típusa stb., valamint a szakértelem, szakmai hozzáállás is. Csatlakozó alkatrészeken az illesztés típusa meghatározza a szükséges felületi minőséget, illetve az adott illesztés is csak megfelelő, a tűrésnagysághoz illeszkedő felületi érdesség előírásával érhető el, ezért az alkatrészek felületi érdességét mindig egyértelműen meg kell adni, valamint a felületi érdesség nagymértékben befolyásolja az alkatrészek élettartamát is.

2. Érdességi mérőszám elhelyezése
Az érdesség számértékét úgy kell felírni, hogy a rajz többi méretszámával azonos irányból legyen olvasható, mégpedig a jel alapvonalával párhuzamosan. A tiltott 30º-os tartományban kötelező, zsúfolt helyeken pedig lehetőség van az érdességi jel mutatónyílon történő elhelyezésére. Az Ra és Rz értékeit szabvány írja elő, elsősorban ezek közül kell választani.
Ra: 100; 50; 25; 12,5; 6,3; 3,2; 1,6, 0,8; 0,4; 0,2; 0,1; 0,05; 0,025
Rz: 400; 200; 100; 50; 25; 12,5; 6,3; 3,2; 1,6, 0,8; 0,4; 0,2; 0,1