Tóth Árpád verse vs. Juhász Gyula

Mindkét vers hangulata melankolikus, szomorúság lelhető fel bennük: "Vak volt a hajnal, szennyes, szürke". Már az első verssor lehangoltságot közvetít.
"A szürke fűzfák egyre komorabban, Guggolnak a bús víz holt ága mellett."
A címek olvasása után két szép tájleíró költeményre számítunk viszont csalódnunk kell már a legelején. A magyar földet, pusztának, elhasználtnak, szürkének látja, amely megfolytja a környezetét.
Mindkét vers bővelkedik művészi eszközökben, megszemélyesítés, fokozás, felsorolás, szinesztézia,
"Akác részegen szítta be a drága Napfényt,", "Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő ",
"A szürke fűzfák egyre komorabban Guggolnak a bús víz holt ága mellett."
"Egy gramofon zenéjét hozza nékik, Rikácsolón, rekedten iderémlik,"

Mindkét versbeszéd személytelen, egyes szám,3. személyű, ez is távolságtartást, kiábrándultságot sugall.