Négy szereplője van a versnek:
Henrik: német-római császár. Megtámadja Magyarországot, hajóhada Pozsonynál van.
Endre: Valójában I. András, Magyarország királya
Béla: András testvére, Béla herceg. Ő a magyar seregek parancsnoka.
Kund: Béla jól úszó katonája

A vers elején megtudjuk, hogy a "gőgös Henrik" megtámadta Magyarországot, a Dunán jön haddal.

"Föl Endre! Béla! föl magyar!
Pozsonyhoz kell a férfikar"

A király és Béla gondban vannak, bizonyára nagy a túlerő, ezért félnek, hogy sok áldozat lesz..

Kund kieszel egy cselt, de nem árulja el még Bélának sem:

"Halld, Béla, majd ha éj jövend
S a part fölé száll néma csend,
Ott Kund egy szóra vár."

Béla úgy is tesz, kimegy a partra éjszaka és várja Kundot, aki csak nagy sokára jön meg. Amikor végül felbukkan a vízből, elárulja Bélának, hol volt:

"nézz oda,
Hol Henrik felriadt hada
Tolong a víz iránt!
Nézd, táborában mint remeg:
Hajóit e kar fúrta meg;
Hadd vesszen, aki bánt."

Szóval a víz alatt odaúszott a hajókhoz és megfúrta őket.

Béla figyeli a túlpartot és látja, ahogy a hajók elsüllyednek:

"És száz hajón, és száz hadon
Hullámok omlanak. "

Kund pedig szerényen félrehúzódik.

Egy dolgot kérhetem itt mire gondolnak csekély a szó köz a vitéz de úgy van mondva oly merész hog nem lehet hazug hős Béla parthoz tart legott hol vészben a megcsapdosott Dunának árja zúg