Csokonai Vitéz Mihály műveinek elemzése 1. Csokonai pályaképe, műfajai, első művei (Az estve) Debrecenben született 1773. nov. 17 -én. Apja Csokonai József borbély és seborvos volt, korán meghalt, így az özvegynek két fiával együtt el kellett hagyni addigi otthonukat. Anyja csak kosztos diákok tartásával tudta megélhetésüket biztosítani. 1780-tól a d ebreceni kollégium tanulója, 1788-ban a főiskolai tanfolyamra iratkozott be. 1790 körül diáktársaival olvasótársaságot, "önképzőkört" szervezett. Ő az olasz nyelvet választotta, de tudott latinul, franciául, németül, görögül, ismerkedett az angollal, a héberrel, és a perzsával. 1794-ben a gimnáziumi poéta osztály vezetésével bízzák meg. 1792-től Kazinczyval levelezett. Ezekben az években született az Estve, Az álom, Konstancinápoly. 1795-ben kizárták a kollégiumból. Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra. 1796-ban abbahagyta tanulmányait. 1796 őszén

Pozsonyba ment mecénásokat keresni (az országgyűlés nemesi résztvevői között). Egyszemélyes, verses hetilapot indított Diétai Magyar Múzsa címmel. 1795 után Árpádiász címen eposzt kezdett írni. 1794 tavaszán Komáromba ment a franciák ellen készülő nemesi bandériumok zászlóavató ünnepségére. Verses folyóirat kiadását tervezte Nyájas Múzsa címmel. Komáromban ismerkedett meg Vajda Juliannával - Lillával - egy jómódú kereskedő lányával. Házasság alapjaként megpróbált állást szerezni, de eközben a lányt szülei férjhez adták. Néhány évig a Dunántúlon bolyongott. Sárközy alispán juttatta be 1799. május 26-tól 1800. f ebruár 21-ig helyettes tanárnak a Csurgói gimnáziumba. Jegyzeteket készített tanítványai részére, ekkor készült "A magyar verscsinálásról közönségesen" című tanulmánya. Művei még: Cultura, Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak (öreg gazdag fiatalok). Epikai alkotása a

Dorottya. Ezek után nehezen és szűkösen élt. Emberkerülés jellemezte utolsó éveiben, miközben tüdőbaja is súlyosbodott. Életében mindössze két kötete jelent meg: Kleist A tavasz (1802), Dorottya (1804). 1804 á prilis 15.: "Halotti verseket" felolvassa (Rhédy Lajos gróf feleségének temetésén). 1805 j anuár 28-án halt meg Debrecenben. Verseiben fellelhető a kor valamennyi művészeti törekvése. A különböző stílusirányok egymás mellett és után élnek nála. Nem kötötte magát egyféle versrendszerhez, mindegyik jó neki a maga idejében. A Gyöngyösi-féle barokkos hagyományból indult el magába szívva a klasszicizmust. Költészetében felhasználta a reneszánszból kinövő új irányzatot a manierizmus elemeit. Megtalálható költészetében az olasz irodalomból ellesett rokokó is. Élete vége felé hangot kap költészetében a rousseau-i szentimentalizmus  panaszos hangja. A kilencvenes évek politikai élete és a

felvilágosodás eszméi ihlették azokat az alkotásait, amelyek alapján a magyar felvilágosodás legnagyobb költőjének tartják. Az egyik korai műve A méla Tempefői (1793). Ennek a műnek hiányzik a vége. A költő, aki versei eladására előfizetőket keressen. "Csaló" a nyomdász bérmunkát végez. Az egyik gróf lányával megismerkedik, szerelem. Elkergetik Tempefőit. Tempefőiről kiderül, hogy nemes, vagyona van. Valószínűleg a vége boldog. "Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon." A klasszicizmus és a felvilágosodás jellemző vonásai Csokonai művészetében Egész életét és költészetét meghatározták a Debreceni Református Kollégiumban töltött évek. Itt bontakozott ki kivételes költői tehetsége, itt szerzi meg korát meghaladó műveltségét; több nyelven beszél, ír. (Poeta natus – született költő, az eredeti tehetség; poeta doctus – tanult költő, tudós költő, a hagyományokat követő

költő.) Formakészségéért, verseinek zeneiségéért társai Cimbalomnak nevezték. 1795-ben a halasi és kecskeméti legációról (=adománygyűjtés a kollégium javára) nem tér vissza, hanem fölutazik Martinovicsék kivégzésére. S ezt követően kizárják a kollégiumból. A hagyományos értelmezés szerint a konzervatív kollégium és a haladó, a felvilágosodás eszméit valló Csokonai között kenyértörésre került sor. Az újabb kutatások szerint Csokonai nem tudott elszámolni a legáción szerzett pénzzel. Szabó Magda véleménye szerint az 1795 után szigorodó politikai légkörben kényszerítették a kollégiumot, hogy megváljon rebellis (=lázongó) és legkedvesebb fiától. „Versfictorrá" az iskola tette, ahol poétaosztályokban meg kellett tanulni a verscsinálás mesterségét, nagy költővé eredeti tehetsége révén vált. Az iskolai versfeladatoknak két fő típusuk volt. A sententia: az antik költők bölcs mondásainak,