El lehet-e vonatkoztatni egy mű mondanivalója és a helyesírása között ? Nálam nagyon is összefügg a kettő ! Vajon a nagy írók és költők művei akkor is úgy hatnának ránk, ha hemzsegnének a helyesírási hibáktól ? (Bár lehet, hogy meg kellene nézni az eredeti kéziratukat.)

Nagyon nehéz hitelesnek elfogadni egy írást, - eleve végig olvasni is megpróbáltatás - ha tele van nyelvtani, helyesírási hibákkal. Lehet annak még oly mély is a mondanivalója, nem hat, vagy nem úgy hat ránk - vagy csak rám - ? Túl kellene lépni rajta és csak a tartalmát nézni ?

Én is gyakran elkövetek helyesírási hibákat, vannak tipikusak is, bár már ezerszer utána néztem, mégis újra és újra elrontom. A figyelem hibája ez, vagy valahol mélyebben rejtőzik az oka ?

Vannak szavak, amelyek nagyon sok embernél visszaköszönnek, ilyen itt az oldalon pl. az "elfojtás" szó, amelyet gyakran "ly"-nal írnak. Gondolom a folyik igéből származtatva, vagy ki tudja ?! Ez csak egyszerű észrevétel a részemről, amibe belevegyült a kíváncsiságom is.

A saját lelkiállapotom nagyon is befolyásolja a helyesírásomat. Mivel naplót vezetek, kitűnően meg tudom ezt figyelni. De nem csak ezt ! Az írásom lendülete, a betűk összekötése, a fogalmazás gördülékenysége mind-mind árulkodnak az akkori állapotomról. És vannak betűk, amelyeket egy íráson belül is többféleképpen írok. Vajon ez mire enged következtetni ?

A helyesen írás vajon lehet-e elhatározás kérdése ? Fejleszthető-e ez a képesség ? Olyan sokszor mondják az emberek és ezzel tulajdonképpen be is kategorizálják az illetőt: "olyan rossz a helyesírása". El kell-e ezt fogadni, vagy javítható, fejleszthető egy jobb irányba ? Netalán velünk született érzék kell hozzá, valamiféle belső látás ?

Íráskor én mindig először vizuálisan látom a szavakat és ezzel szinte egyidőben belülről érzem is, hogyan kell(ene) helyesen leírnom. Persze az évek során megtanult dolgok előjönnek, de a belső érzésem a szó helyesírásával kapcsolatosan sok mindent elárul. És ha helyesen írtam, valahogy visszamosolyog rám a szó, a mondat, az egész írás. Olyan, mint egy virágfüzér, amely ha egy helyen el van szakadva, nem tud tökéletesen ragyogni.
Bár nálam sem működik mindig ez a megérzés, látom a korábbi írásaimon és sajnos nem csak a korábbiakon. De már azt is jó jelnek tekintem, ha egyáltalán észreveszem