A kommunikációt, különösen az emberi kommunikációt nem lehet távolságtartóan kezelni, már csak azért sem, mert ennek tárgyalása további kommunikációt igényel. Még megfigyelőként is a saját tapasztalatok, előítéletek, belemagyarázások, következtetések, és még az olyan ösztönösen működő folyamatok is, mint a tudatelmélet is óhatatlanul befolyásolja a kommunikációról alkotott gondolatokat. Ezen nem változtat még az sem, ha a megfigyelő nem érti a nyelvet, amin a résztvevők beszélnek.

Mindezek a folyamatok működnek akkor is, ha éppen magáról a kommunikációról esik szó. Ez ahhoz vezet, hogy a megfigyelés és a leírás a felszínen mozog, és éppen a lényeget nem tudja megragadni. Korlátozza a jelenség szerkezetének megértését.