Az ásványok olyan, a Föld belsejében és a Földön kívüli objektumokban előforduló, természetes eredetű anyagok, amelyek összetétele és szabályos, képlettel leírható, rendezett szerkezete egyaránt viszonylag állandó: kristályos vagy amorf. Az ásványokat tanulmányozó tudomány az ásványtan

A kőzetek a bolygók szilárd anyagának kémiailag heterogén, többfelé megtalálható, nagy kiterjedésű ásványtömegei, vagy jellemző összetételű ásványtársulásai. Ezek mindig meghatározott természeti folyamatban, egységesen képződnek. Az ásványokon kívül gyakran nem ásványos (amorf) anyagokat is tartalmaznak; ezek mennyisége egyes (főleg vulkáni) kőzetekben a kőzet tömegének akár 90%-ánál is több lehet.

Ércnek nevezzük azt az ásványt, amelyben fémek vagy fémvegyületek olyan mennyiségben halmozódtak fel, hogy egy adott ipari, technikai színvonalon gazdaságosan kinyerhetők. Például a bauxit az alumínium érce, de csak akkor, ha a meglévő infrastruktúrát, a helyi munkaerőpiacot, az aktuális árfolyamot és még sok más tényezőt figyelembe véve megéri kitermelni. A helyzet bonyolultabb, ha egy kőzet több nyersanyag potenciális forrása. Ilyenek a galenittartalmú (PbS) ércesedések. A galenit ugyan az ólom legfontosabb érce, de rendszerint tartalmaz ezüstöt is. Ahhoz, hogy ezt az összegképletében feltüntessék, túl kevés van benne, viszont éppen elegendő arra, hogy szétválasszák, és eladva plusz nyereséget hozzon.