Szia!

A elektromos erőtér munkája mindig egy feszültség és egy (mozgó) töltés szorzata. Esetünkben a töltés egyszerű, legyen a proton a mozgó töltés (azaz a N atommagot "rögzítjük", de fordítva is kijön), ekkor q=1,6×10^-19 C.
A feszültség viszont kellemetlenebb, mivel az függ a két töltés közötti távolságtól, minél közelebb vannak, annál nagyobb, a végtelenben meg nulla, azaz valamiféle 1/x görbe írja le, nekünk meg ezt kellene integrálnunk - de nem fogjuk!

Hanem kihasználjuk azt az összefüggést, hogy pontszerű Q töltés által keltett mezőben sugár irányban az "A" pont és a végtelen (azaz 0 feszültségű pont) között feszültségkülönbség:

U=1/(4×π×ε)×Q/r=10.070 V (ε a vákuum permittivitása, vagy mije 8,85×10^-12, Q pedig a nitrogén atommag töltése, 7×1,6×10^-19 C)

Ekkor pedig a munka:
W=U×q=10.070×1,6×10^-19=1,61×10^-15 J.