Antigoné, már az első jelenetnél szemlélteti az olvasóval, hogy nem mindennapi személyiség. Az első jelenet Iszméné és Antigoné között zajlik,miután Kreón meghozza első törvényét: Polüneikészt eltemetni, sem megsiratni nem szabad. Ez a törvény ellent mondott az istenek íratlan törvényének, miszerint az élet szent, és ha eltávozik, méltóképp el kell tőle búcsuzni. Iszméné egy normál ember jellemzőit képviseli, Antigoné viszont lázadóként lép fel Kreón törvénye ellen, és védelmezőjeként, az Isteni törvényeknek. Erős férfias jellemet mutat, talpraesett, ki állt az igazáért, félelmet nem ismerve nem engedelmeskedett. Antigoné, a tettek embere, nem csak mondta, amit mondott, hanem meg is tette, porral szorta be testvérét, ami a temetés jelképe,szimbóluma. Ebből a cselekményszálból nem csak az derül ki, hogy bátor, hanem gondoskodó lélek, hisz hiába tartották testvérét hazaárulónak, ő kiállt mellette, mint egy jó testvér. Amikor Kreón maga elé hozatja az elkövetőt, Antigoné egyenesen beszél Kreónnal, nem tagadja tettét. Tettének következményét mindenféle panasz nélkül vállalja. Azonban van egy fordulópont. Amikor börtönbe záratja Kreón, a józanesze parancsolta neki, hogy embertelen amit tesznek vele. Azt gondolja, okosabb, ha öngyilkosságot követ el. Ez előtt azonban beszél a kórussal. Ebben a pillanatban megváltozik az olvasó nézőpontja, hisz egy megtört, ízben-vérben nő képe tárul elénk.

Kreón egy jót akaró ember volt, aki rossz döntést hozott, és mérhetetlen makacssága miatt tönkreteszi életét. Mikor megszegik első törvényét, és behozatja a bűnöst, egy keménykezű, törvénytartó ember láncatát szeretné felelevíteni az olvasók, és a népe előtt. Őt nem érdekelte, hogy családtagja. Érzéktelen,rideg. A börtönbe való küldés után,Heimónnal van a jelenet, ahol a féltő apa szerepét szeretné betölteni, viszont egy makacs, agresszív ember lesz belőle, aki félreérti fia szándékait. Nem volt képes belátni hibáit. Nem hitt senkinek. A történet fordulópontján, mikor meghal a felesége, Antigoné, és a fia, Heimón, egy megbánt férfi képe tárul elénk, aki eddig makacssága tudatlanságában élt. Megbánta tettét (de túl későn).

Hosszabb lenne idézetekkel,de sajnos magát a történetet nem olvastam el (legalábbis végig...)