Ehez tudni léne azt,hogy hány éves vagy.

Szia! Ezt a fogalmazást már egyszer megírtam, de a te gondolataidat nehéz megfogalmazni. Hiába írok az egyik álláspontról, ha rád a másik igaz. Megpróbálok valamit összehozni úgy, hogy egyik felé se vigyelek el.

Sok különböző szemszögből ítélhetünk meg valakit, mások is ezt teszik velünk. Ebben a korban a legjobban talán a gyerek-felnőtt szerep váltakozásán érzékelhetjük ezt.
Ez az éb esetemben sincs másképp. A szüleim szemében még mindig az a tipegő kisbaba vagyok, aki körbe-körbe futkosott a lakásban. A nagyszüleim a kicsivel idősebb, 5-7 éves koromra emlékeznek, mikor minden érdekelt és rengeteg mesét néztünk együtt. Ilyen volt például a ... vagy a .... A távolabbi rokonok, ismerősök, akik csak keveset látnak, minden évben elcsodálkoznak, hogy mekkorát nőttem, bennük mondig az az előtti találkozásunk marad meg. A testvéreim / unoka testvéreim is a két állás pont között vannak szerintem. Ismeretlen emberek, pedig általában felnőttnek néznek. Rengetegszer többnek néznek, mint amennyi vagyok.
Szerintem ez attól függ, hogy kiről van szó, viszont többségükben gyereknek néznek.