a) A felvett víz a gyökérbőrszövetisejtjeiből átpréselődik az alapszöveti sejtekbe, majd onnan a szállítószövetfarészébe. A vékony vízszállító csövekben folyamatos vízáramlás indul meg a szár felé. A vízoszlop folyamatosságát a farészben a vízmolekulákat összetartó erőkön kívül az is segíti, hogy a víz erősen tapad a vízszállító csövek falára. A vízszállító csövek vastag sejtfalai ellenállnak a nagy nyomásnak. A gyökérben a vízfelvétel a hajtás felé terjedő gyökérnyomást hoz létre. A gyökérnyomás nagyon jelentős a fák lombfakadás előtti anyagszállításában, amikor a levelek hiánya miatt a vízfelvételt nem segíti a szívóerő.

b)A hajtásos növényekpárologtatásának mértékét a gázcserenyílások szabályozzák. Amikor a gázcserenyílásokzárósejtjeinek víztartalma magas, a légrés kinyílik, a növény többet párologtat. Amikor a zárósejtek víztartalma csökken, a két sejt egymáshoz simulva bezárja a légrést, a párologtatás csökken.

A gázcserenyílásokzárósejtjeinek működését a növény víztartalma mellett a fény, a levegő CO2-tartalma és a hőmérséklet is befolyásolja. A zárósejtek működése napi ritmust követ. A legtöbb növény gázcserenyílásai éjjel zárva vannak, hajnalban kezdenek nyílni, és délelőtt a legnyitottabbak. Nagy szárazságban vagy forró nyári napokon gyakran egész nap zárva maradnak.
A párologtatásnak nagy jelentősége van a növények hőszabályozásában. A víz párolgása hűti a növény testét, és megóvja a túlmelegedéstől. A párologtatás mértékét elsősorban a hőmérséklet és a levegő páratartalma befolyásolja. A vízleadást az erős napsugárzás és a szél fokozza.

A növények az evolúció során alkalmazkodtak környezetükhöz. A száraz élőhelyek növényeit a kis levélfelület, a leveleket borító viaszbevonat, a vastag kutikula, a növényi szőrök stb. védik a vízvesztéstől.