Készítem. Mert megérdemled!

Megették a pakkom!

Nagyon boldog vagyok. Mivel kitűnő lettem, már nem kell a kedves rokonoknál laknom, hanem kollégista lettem. Szüleim hiába dolgoznak sokat, nem sok pénze van a családomnak. Szerencsére már a múlt évben is tandíjmentes lettem, de ebben az évben már én is kollégista lehetek. Ez nagyon nagy öröm számomra, hiszen így a koszt-kvártély is ingyen jár nekem. A testvéreimnek is többször jut majd főtt étel. Az én drága szüleim bíznak bennem. Jól fogok majd tanulni. Édesanyám mikor eljöttem a hírős városba azt kérte tőlem: -Légy jó kisfiam. Megfogadtam magamban, hogy jó leszek: mindhalálig.
Ma pakkom jött! Mindenki erről beszélt. Boldog voltam, izgatott, de kicsit szomorú is. Otthon a szájuk elől vették el a falatot. Hiszen jó sorom van itt! De büszke is voltam: Én is - nem csak más,- hanem én is kaptam csomagot. Leteszem a szobánkban az asztalra. Mennem kell órára. A tanulás fontos. Nem maradhat ki egyetlen óra sem! De amikor vége volt a tanításnak, rohantam a kollégiumba vissza. Nem tudom mit küldött édesanyám. Biztosan sütött finom hazai pogácsát, amibe belesütötte a szeretetét. Beléptem a szobába. A fiúk már ott voltak. A pakkom körül. Mit kaptam? Odamentem a dobozhoz, de már csak a csomagoló papír volt benne. Édesanyám arra írt nekem. Hogy küldött pasztát. Ne fújja szét a kezemet a hideg szél, meg a csizmámat is védhetem vele. A Böszörményi azt is megette. Legalább egy szem pogácsát hagytak volna nekem, hogy érezzem édesanyám szeretetét. Morzsa sem maradt.
Csak a könny a szememben.

Bátran alakíts rajta.