Készítem

A sztálini diktatúra és a terror
1922-ben létrejött a Szovjetunió, a kommunista pártállam. A legfőbb végrehajtó hatalom a Népbiztosok Tanácsa volt, az országgyűlésháttérbe szorították helyette inkább szovjetkongresszus hozott törvényeket. A kommunista párt Népbíróságokat állított fel. Ettől már annyira megerősödött hogy az állam fölött állt, az irányítás tehát a főtitkár és a Központi Bizottság kezében volt.A polgárháború végére (Szovjet)Oroszország gazdasága teljesen tönkrement. A gazdaság helyreállításának érdekében a polgárháború idején bevezetett hadikommunizmusról átváltottak az új gazdaságpolitikára, a NEP-re Lenin 1924-es halála utáni a hatalmi harcban végül Sztálin győzedelmeskedett .Sztálin minden a fontosabb posztokra saját embereit állította, amivel egyrészt saját befolyását biztosította, másrészt igyekezett a hatalomból kiszorítani azokat,akik nem az ő elveit követték.
A fehér-vörös polgárháború hatalmas pusztítást vitt végbe Oroszországban. A fehérek a kommunistákat, a bolsevik szimpátiával megvádoltakat és különösen a zsidókat gyilkolták meg, a vörösök pedig – osztályharcos logikával – a „régi rend híveit”, az ő gondolkodásmódjuk szerint az „osztályidegeneket”. Ebben az időszakban a városi lakosság felére csökkent.
A NEP keretében a fontosabb gazdasági ágazatok állami tulajdonban maradtak (közlekedés, nehézipar, hadipar, bányászat), a parasztok beszolgáltatási kötelezettségeit adó váltotta fel, és ismét engedélyezték – bár korlátok között – a magánkereskedelmet.
Sztálin abból indult ki, hogy egy országban is tartós lehet a szocializmus, ha minden téren megvalósul a központosítás. Továbbá fel kell mérni és ki kell aknázni az eddig kihasználatlan természeti erőforrásokat, ezzel az ország önellátóvá válik a lehető legtöbb ágazatban. A beszolgáltatási rendszer pedig az intenzív iparosítás céljait szolgálta, vagyis a hiányzó tőkét a mezőgazdaságból lehet előteremteni. Mivel az állam számára a nagyüzemek jobban ellenőrizhetőek, mint a paraszti kisgazdaságok, ezért kollektivizálni kellett.
Sztálinnak sikerült a programját 1928-ra elfogadtatni, és megindult a kollektivizálás mellett az első ötéves terv is. A gazdaságirányítás tervutasításokkal történt, azaz a központi apparátus hozta a rendeleteket, amelyek gyakran a valóságtól elrugaszkodó elképzelések voltak.
Az ipar fejlesztése intenzív volt, de torz szerkezetű. Elsősorban a termelési eszközök gyártását fejlesztették (1932-re 4,2-szeres a háború előtti állapothoz képest), s a fogyasztási cikkek előállítása, vagyis a lakosság ellátását biztosító iparágak ettől jelentősen elmaradtak.
1929-től (Sztálin 50 éves lett) jelentek meg a személyi kultusz első elemei. (Magát a személyi kultusz kifejezést először Hruscsov használta 1956-ban a XX. Pártkongresszuson Sztálin kapcsán.) Bár a kultusz kialakulásához vezető tisztelet sokakban őszintén is kialakulhatott, általában az ország tömegtájékoztatási eszközei, a kultúrpolitika, az oktatási rendszer gerjesztette, kikényszerítve a népből az áhítatot a vezető iránt.
1934-ben az SZKP XVII. kongresszusán Kirovot, a leningrádi párttitkárt akarta Sztálin helyére megválasztani a többség. A szavazást végül Sztálin parancsára meghamisították, majd Kirovot meggyilkoltatta.
Ezzel az eseménnyel kezdetét vette a terror egy új szakasza. Korábban a terror általában gazdasági célokhoz kapcsolódott. Kezdetben a szabotázzsal vádoltak, majd a kulákok ellen lépnek fel, hiszen ők ellenezték a kollektivizálást. Az ekkor elítéltek többsége a GULAG valamelyik táborába került munkaszolgálatra Szibériába, de voltak kivégzések is.
A Kirov gyilkosság alapot adott Sztálinnak arra, hogy elinduljon a „nagy tisztogatás”, amikor a párt és állam legfőbb vezetőt, a forradalom legendás vezetőit vádolták meg árulással, s koncepciós, azaz hamis vádakon alapuló, politikai célokat szolgáló bírósági tárgyalásokon halálra ítélték. (Pl. Zinovjev, Kamenyev, Buharin)
„Az ellenség köztünk van”, vagy „az, aki nincs velünk, az ellenünk van” jelszavak a szüntelen éberségre hívták fel a figyelmet, a külső és a belső "ellenségek" felkutatására és megsemmisítéséhez kérték és várták a lakosság együttműködését (megfélemlítés, besúgó rendszer, letartóztatások).
1937-ben új réteget szemelt ki magának Sztálin, a Vörös Hadsereg tisztikarát, akik javarészt még régi bolsevikok voltak, Lenin idején léptek be a pártba. Ennek a lépésnek katasztrofális következményei lettek a második világháború első éveiben, ám létrejött egy új, Sztálinhoz feltétlen hű fiatal vezérkar.
1938-39-ben az értelmiség ellen lép fel, sok tudóst végeznek ki. Mindennek eredményeként Sztálinnak sikerül felszámolnia ellenzékét, de több millió ártatlan ember életét is kioltotta a kivégzések során vagy a börtönökben. A GULAG táboraiban nem lehet tudni, hogy végül pontosan hány millió embert tartották fogva és hányan haltak meg.

Megjelölt források:
https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/erettsegi-tetelek-a-sztalini-diktatura-legfobb-jellemzoi
http://htkp.org/index.php?option=com_content&task=view&id=35&Itemid=33
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Aj_gazdas%C3%A1gpolitika#A_NEP_el%C5%91zm%C3%A9nyei_%C3%A9s_bevezet%C3%A9se