Ha szívesen korrepetálnál, hozd létre magántanár profilodat itt.
Ha diák vagy és korrepetálásra van szükséged, akkor regisztrálj be és írd meg itt, hogy milyen tantárgyban!
A vers 1909-ben íródott. A költő fél évig volt Franciaországban, főleg Párizsban és a Riviérán (= a Földközi-tenger partján húzódó üdülőövezet).
A cím értelmezése:
A feldobott kő példáját először egy 17. században élt filozófus, Spinoza használta. Az emberi szabadság, illetve a szabad akarat hiányát akarta szemléltetni a feldobott és lehulló kő példájával.
A földobott és visszaeső kő motívumát a magyar irodalomban először Széchenyi használta 1834-ben megjelent cikkében.
"A jó hazafi visszatér, mert valamint a követ, bármi magasan vettessék is a levegőbe, valami ellenállhatatlan erő vonja vissza a földhöz: úgy varázsolja a romlatlan természet nagy törvénye a hazafit anyaföldjére vissza ismét. "
A cím kettős érzést takar. Egyrészt a feldobott kő mozgását megváltoztathatatlan fizikai törvények szabályozzák: ha földobják, le is esik. Másrészt a megismételt igekötő a habozást, a bizonytalanságot fejezi ki.
A vers témája:
A vers egy öntudatos művész vitája saját magával: érdemes-e, kell-e neki hazatérnie oda, ahol megvetik, akadályokat állítanak elé, lehúzzák és kinevetik.
A vers stílusa:
A vers két régi stílus jegyeit ötvözi.
A 2. versszakban a népköltészet világa idéződik meg: a mesebeli vándorlegény, aki messze földeket látogat sorba. Mindez egy magyar népdalban is megtalálható: Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik / De Majlandban harminckettő látszik./ Inkább nézem az abonyi kettőt / Hej, mint Majlandban azt a harminckettőt. Már a népdalok, népmesék vándora is inkább hazatért a szegény országba, mint idegenben csodálja a gazdagságot.
A versszak második felében pedig ott van a középkori irodalom és a Biblia világa (lehull a porba, amelyből vétetett). A Biblia, amely szerint az ember porból lett, és porrá lesz, az élet mulandóságára figyelmeztet, az egyéni vágyak és célok helyett a közösség érdekeit tartja szem előtt. A megfogalmazás módja a középkori magyar irodalom hangulatát idézi. A szavak hangzása régies (vétetett → ma: vették), ez ünnepélyesebbé teszi a vers hangulatát. A középkori stílusra jellemző a névelők hiánya (a vers első felében 2 névelő található, a második felében egy sem).