Ha kimondjuk azt, hogy szabad sajtó, mindenkinek a márciusi ifjak jutnak eszébe, legfőképpen Petőfi Sándor. Pedig ezt a verset szintén költő óriás Vörösmarty Mihály írta. Vörösmarty lényegesen visszafogottabb volt, mint fiatalabb költő-társa. Széchenyi nézetével teljesen azonosult, de Kossuth elképzelései már sok volt neki. A vers egy erőteljes felszólítással indul.
"Kelj föl ... beteg, megzsibbadt gondolat!"
A sajtószabadságot a beteg szimbolizálja. A gondolatok rabságban vannak, működik a cenzúra. Ezt az alkotó erőteljes költői képpel érzékelteti: " rab-ágyad kőpárnáiról".
A felszólítás fokozódik: Kiálts fel érzés!
Óhajtó mondattal folytatódik a kérés: Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,
A láncra vert rabok a gúzsba kötött gondolatok metaforájaként jelenik meg.
És igazán jellemzi a költőt a honért való aggódás, és a jókívánságok derűt, vigaszt és áldást kívánása.