Nagyon sokan szeretik a sorozatokat. Egy jó sorozat aktualitásokkal foglalkozik, az életről és a társadalomról mutat tükröt nekünk. Ha humor, vagy kifigurázás van benne, az érdekesebbé teszi a sorozatot. A Csengetett Mylord angol sorozat ironikus, jellegzetesen angol humora nemcsak jókedvre derít, de elgondolkodtat a felső osztályok és a cselédek erkölcsiségéről is. Szinte minden szereplő egy-egy jellegzetes karaktert mutat be. Ráadásul a részek külön-külön is élményt nyújtanak. Megfigyeltem, hogy a legtöbb sorozat figyelemfelkeltő problémával végződik, hogy kíváncsiak legyünk a folytatásra. Vannak úgynevezett szappanoperák, amelyek nézése felesleges időtöltés. Nekünk magyaroknak nincs mit szégyenkeznünk a sorozataink miatt. Régen híres tv sorozat volt a Szomszédok, napjainkban A drága örökösök és A mi kis falunk viszi a pálmát. Sokszor fordul elő, hogy sorozatot készítenek regényekből is. Én szívesen néztem Fekete István Tüskevár című ifjúsági regényéből készített sorozatot is. Hallottam olyanról is, aki sorozat-függővé vált. Amikor egész nap a kedvenc sorozatát várja valaki, és a napirendjét is a sorozatához igazítja, az már nem egészséges. A forgatókönyv úgyis úgy van megírva, hogy egy-két rész kihagyása után is követhető legyen az történet. A magam részéről a minőségi, jó sorozatok híve vagyok, bár szeretem a fantázia világot mutató különleges látványú sorozatokat, mint például a Harry Potter filmek részeit is.

Gondolatébresztőnek szántam. Bátran egészítsd ki a saját véleményeddel, élményeiddel.