Ábel:gyerekes, mert kíváncsi, megsértődik, sírós, de felnőttes is egyben, mert agyafúrt, rendesen csinálja a munkáját, megfontolt. A regény elején sírós, az emberekkel őszinte és nyílt, később kevesebbet és okkal sír csak, megtanulja hogy hogyan kell bánni az emberekkel, és a társadalmi hovatartozást, óvatosabb lesz.

Surgyélán : román katona, ösztönember.
Esze nem sok van, arra gondol csak, hogy a szükségleteit kielégítse. Kegyetlen is (megöli a kecskét). Nagyon szeret enni.

Bankigazgató : román ember, aki felfogadta Ábelt. Egy hivatalnok bőrébe bújt csaló. Az ő alakja is példázat. Észjárása meg sem közelíti Ábelét.

Márkus: ő is barát. Látszólag egy félkegyelmű ember, akin mindenki nevet, hiszen bolond. Az anyja nevelte, ám egy szerencsétlen eseménynek köszönhetően az anyja elvesztette, s a papok nevelték föl. Beteges ember, akinek kulcsszerepe van a műben. csak látszólag együgyű, hiszen példabeszéde több embernek is megmutatja a valós és igazi utat.

Fuszulán: román ember, látszólag gazdag, ám csaló. Tisztességtelen ember. Alakja elsősorban egy példázat, általános szintre van emelve.