Az athéni demokrácia fénykorát Kr. e. V. században, Periklész idejében élte. Ez a politikai berendezkedés erre a poliszra volt jellemző. A demokratikus alkotmány alapjait városállami keretekre Kleiszthenész alakította ki.

Athénban a demokrácia élvezői a teljes jogú felnőtt férfi polgárok voltak. Vagyontól és származástól függetlenül rendelkeztek politikai jogokkal. a nők, a gyerekek, a metoikoszok (felszabadított rabszolga, vagy idegen) és a rabszolgák ki voltak zárva mindenből. Ebből az következik, hogy egyrészt hogy a társadalom nagy része nem rendelkezett politikai jogokkal, másrészt a területi beosztás és a sorsolás miatt a származási és vagyoni különbségek nem érvényesültek olyan mértékben, mint korábban, így az arisztokrácia elvesztette hatalmi súlyát a démosszal szemben.

A teljes jogú polgárok a népgyűlés tagjai lehettek, ez a szerv döntött minden lényeges politikai kérdésben. A legbefolyásosabb sztratégoszi tisztséget választás, a többit (arkhón, bíróság, 500-ak tanácsa) sorsolás útján töltötték be. )
Bár az alkotmány a hatalmat a kisebbség számára biztosította, ez volt a kor legdemokratikusabb berendezkedése.

A népgyűlésnek joga volt száműzni azokat, akiket azzal gyanúsítottak, hogy türanniszra törekszenek.