Én azt gondolom, hogy az élet minden területén egyre durvább a közbeszéd. Sokan gondoljuk úgy, hogy sokkal kellemesebb lenne az életünk, ha tisztességesen közlekedünk egymással. Sajnos sok fiú gondolja úgy, hogy az udvariasság régimódi, és szeretne minél vagányabbnak látszani. Pedig a lányok ma is örülnek, ha előre engedik őket az ajtónál, vagy előre köszön a fiú neki. A szleng és a zsargon szerintem nem teszi sem szebbé, sem jobbá a nyelvünket. Sokszor fordul elő az, hogy a fiatal vidáman terpeszkedik a buszon, az idős néni meg kapaszkodik, hogy a lendület ne borítsa fel. Nem véletlenül indítanak helyjegyes járatokat távolsági buszokon és vonatokon is. Szerencsére jó példák is terjednek. Például önkéntesek segítenek időseknek hazavinni a piacról a nehéz árut, persze előtte megkérdezik, hogy segíthetnek e. A koronavírus is sok embert ösztönzött segítőkészségre és udvariasságra, hiszen az idős korosztály a leveszélyeztetettebb generáció. Elborzadunk, amikor azt halljuk, hogy hajléktalant vertek halálra fiatalok puszta szórakozásból. És senki nem vett észre semmit, senki nem hallott semmit. Nem kell feltétlenül udvariaskodnunk, de úgy kell közlekednünk a világban, hogy ne kelljen szégyenkezni a viselkedésünk miatt. Ma tényleg murisnak tűnik a régi korok túlzott udvariaskodása. Minden esetre ma is szükség van rá életünk és közérzetünk jobbá tételében.

Persze bátran egészíts ki a saját tapasztalataiddal.

Nekem személy szerint volt kellemetlen élményem az udvarias tanítványaimmal. Télen pont az iskola főbejáratánál úgy sikerült elesnem, hogy csillagokat láttam tőle. A közben érkező gyerekek megálltak és udvariasan köszöntek, hogy: -Jó reggelt tanárnő! Válaszolni sem tudtam a fájdalomtól. Szerencsére két végzős fiú felsegített. Igaz, utána napokig nevettünk a történteken.

Az udvariasság számomra alapfeltétel a családban>egy társaságban>az iskolában>az egész világon. Hiszen nem mindegy, hogy például egy ajtónál az előttem lévő megtartja nekem az ajtót, megköszönöm, ezáltal akár beszélgetésbe, ismerkedésbe elegyedünk, vagy az orromba vágja és én pedig hasonló stílusban vágok vissza neki.

Akár egyetlen megszólalás által nem csak elkönyvelhetnek minket “trágárként”, hanem konkrét sebet ejthetünk abban, akit éppen szidtunk, így kihagyva akár egy tök jó baráti kapcsolatot.

Én nem szeretem a “rossz napom van” általi “ajándékokat” (beszólások, pofon, stb - iskolában előfordulhat). Úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kéne tanulni, hogy nem lehet valamire ráfogni a viselkedésünket, inkább gondolkodni kéne és azután cselekedni.