Nagy-Britannia megszilárdította egyeduralmát Indiában. A szakaszos hódítás során a brit előre nyomulást India társadalmi vallási és etnikai megosztottsága is megkönnyítette, és a hatalmas ország több száz uralkodója alatvalói viszonyba került. Az angolok sok esetben egyáltalán nem vérontással, nem a szuronyok erejével vitték véghez India leigázását. Az eszközök általában gazdasági eszközök voltak, mint ahogyan azok voltak az elérendő célok is. De ugyancsak nagy szerepet játszott e műveletben a kulturális gyarmatosítás is, amely az indiai kultúra alacsonyrendűségének és az angol műveltség és ízlés felsőbbrendűségének mítoszára alapult.
A Brit Kelet-indiai Társaság intézkedéseinek súlyos következményei lettek, mivel a gyapottermesztésre átállított mezőgazdaság nem bírta élelmiszerrel ellátni a lakosságot. Az indiai piacot az angol textilipar termékei uralták, és az éhínség sújtotta országban tömeges éhhalál pusztított tönkrement a kézművesipar is. 1857-ben az angolok szolgálatában álló indiai katonák fellázadtak. A felkelés azonban nem vált országossá, a mozgalmat végül a belső ellentéteket kihasználó britek eltiporták. A megtorlások után megváltozott a brit uralom jellege, feloszlatták a Kelet-indiai Társaságot, és India közvetlenül a brit állam irányítása alatti koronagyarmat lett. Egyre több gondot fordítottak az indiai fejlesztésekre, de a tömeges nyomort nem sikerült felszámolni. India ennek ellenére a brit korona legértékesebb „ék-­köve” lett.