Sztálin halálát követően, 1953 nyarán az új szovjet vezetés Moszkvába rendelte a magyar vezetőket, ahol meglepetésükre keményen megbírálták őket, főleg Rákosit az addig követett-amúgy Moszkva által diktált-politika miatt. Rákosit, aki 1952 óta miniszterelnök is volt, leváltották a kormány éléről, bár pártfőtitkári posztját megtarthatta. A kormány élére Nagy Imre került, aki új kormányprogramot hirdetett
A júliusi kormányprogram alapján a Nagy-kormány csökkentette a nehézipari beruházások mértékét és ütemét, előirányozta a könnyűipar fejlesztését és az életszínvonal emelését. Könnyítettek a parasztság beszolgáltatási terhein, megkezdődött a törvénytelenül elítéltek pereinek felülvizsgálata. Az ország lakossága azonnal érezte, hogy nemcsak egy új személyről, hanem egy új politikai stílusról is szó van, azonban a keményvonalas pártfunkcionáriusok is azonnal megérezték, hogy az „új szakasz” politikája végső soron kiváltságaikat fenyegeti, a törvénytelenségek felszámolása során pedig őket is felelősségre vonhatják.
A kormányprogram meghirdetése után Nagy Imre mögé állt a közvélemény többsége. A keményvonalas pártfunkcionáriusok azonban Rákosi mögé tömörültek, aki elszánt harcot folytatott nagy ellen a hatalom visszaszerzése érdekében. Nagy és Rákosi is tisztában voltak azzal, hogy politikájuk sorsa Moszkvában dől el, a moszkvai hatalmi harc állását azonban Rákosi ügyesebben használta ki. A szovjet vezetők mind jobban elfogadták Rákosi véleményét, miszerint Nagy reformjai a szocializmust veszélyeztetik.. 1955 januárjában a szovjet vezetők ismét Moszkvába hivatták a magyar vezetőket, s rendre utasították őket: felszólították Nagy Imrét a júliusi kormányprogramjának felszámolására, aki azonban hazatérve nem gyakorolt önkritikát és megpróbált kitérni a rárótt kötelezettség alól. A szovjet engedély birtokában Rákosi átvette a kezdeményezést: Nagyot leváltották, és a pártból is kizárták.