Petőfi Sándor verselemzés

Szeptember végén című versét 1847. Szeptemberében írta, a mézeshetek ideje alatt.Nászúton Teleki Sándor gróf kastélyában voltak Koltón.

A mű szerkezete az 1-9 sorig:
A lírai én a tájat szemlélve életének legboldogabb pillanatában az emberi élet és a szerelem mulandóságáról elmélkedik.Gondolatait a környező táj szemlélete indítja el. A természeti képeket párhuzamba állítja az emberi élet képeivel.A “lent” illetve “fent” helyhatározó szók, a közelebb illetve a távolabbi dolgokat mutatják be.A ” lent” az a közeli dolgokat mutatja, a kerti virágok, zöldellő nyárfa, a kora ősz felidézi a tavasz és a nyár szépségét, értékeit.A “fent” helyhatározószó a távolabbi tájat mutatja be, a téli világot, a bérci tetőt, a távoli hegycsúcson látható hó a fenyegetően közeledő telet fejezi ki.A természeti képhez párhuzamosan kapcsolódik a lírai én élethelyzetének bemutatása A “most” és a “jövő” időhatározó szóval.(Most:ifjúság tüze,élet teljessége.Jövő:öregedés, az élet elmúlása)

A térbeliség szempontjából is párhuzamos a kép a tavasz kapcsán szívére hivatkozik, ami beljebb helyezkedik el, mint őszülő haja, ami az elmúlás közeledtét jelzi, ugyanis a völgy is lejjebb található mint a hegység.A lírai én szemlélődésének tárgya a táj, ami a virágzást és az elmúlást is magában hordozza.Vagyis az idő múlására figyelmeztet, amit az embernek is tudomásul kell venni, vagyis az elmúlás látványa személyes élménnyé mélyül.

A 9. Sor összegzi az eddig elmondottakat két alany, állítmány viszony egymáshoz kapcsolásával, az egyik tagmondat a természetre vonatkozik, a másik az emberi életre. Kosztolányi szerint ez a legszebb magyar verssor, lágy dallamát az “l” hang gyakorisága adja, amit még erősít a “h” “m” és az ” r” finomsága.

A 2-3 versszakban még inkább személyessé válik a vers.Egy szentimentális és kissé színpadias képet közöl az elképzelt jövőről (látomás)Azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy az ő szerelme olyan, hogy a síron túl is tart,szembeszáll a mulandósággal.

Műfaja: Elégia

Petőfi Sándor forradalmi versei:

A megsejtett világforradalom vízióját az Egy gondolat bánt engemet c. költeménye jeleníti meg.

Keletkezése:
1846 végén írta, szilveszteri vers. Az esztendő utolsó napján eltöpreng a jövőről.
Látomásvers, a műfaja: rapszódia.
– Csapongó, változó ritmika jellemzi,
– hangulatok, érzelmek áradnak (elégikus, szenvedélyes, szentimentális).

Szerkezet:
1.) A vers két kulcsszava: a világszabadság és a halál:
a világszabadságért folyó küzdelemben a költő a hősi harcot és a halált is vállalja.

2.) Kompozíciója: 3 részből áll.
– 1-12. sor: Témája: a halál.
Kétféle halál lehetőségét állítja szembe egymással:

1-8.sor:
lassú, hétköznapi,
metaforái:

a féreg rágta lassan pusztuló virág,
üres szobában álló lassan elégő gyertyaszál;


ezeket elutasítja:

negatív töltésű szavak;
kétszeres tiltó felkiáltás.


9-12. sor:
az előző statikus képekkel szemben álló halál víziója;
dinamikus, gyors, erőszakos halálfajtákat mutat be:
– villám sújtotta fa;
– vihar kicsavarta fa;
– mennydörgés ledöntötte szikla.

Az igenlő felszólítások nyomatékosítják vágyait (Legyek…,Legyek…)

13-30.sor
Ennek a szerkezeti résznek a 18 sora egyetlen hömpölygő feltételes összetett mondat.
Témája: a világ népeinek ütközete a szabadságért, melyben a költő az életét adja.

Az első 13 sor a feltételeket bontja ki: mikor szeretne ő meghalni.
A hegyi táj eltűnik, egy óriási síkság látomása jelenik meg;
mely egy harcmező, ahol a világ minden szolga népe elfér;
ezek felsorakozva indulnak a világszabadságot kivívni.

A szerkezeti rész 2. fele a főmondat.
Alapgondolata annak a vágynak a megfogalmazása, hogy ő is a csatamezőn szeretne lenni (ott…, ott…,), sőt sokkal tovább megy, mert életét szeretné áldozni ebben a csatában.
Ez a 10 sor a vers érzelmi csúcspontja: itt teljes. be az életáldozat.

A hangokkal (harsog, kiáltás, acél zörej, ágyúdörej), dinamikus mozgásokkal (a jambikus sorokat itt anapestusok gyorsítják) és a színekkel ( főként a vörös ) válik a jelenet képszerűvé.

A 3. szerk.részben (31-36.sor) hangnemváltással folytatódik:

a csatazajt felváltja az ünnepélyes, lassú gyászzene,
a vörös színt a fekete,
a verszene is megváltozik: a jambusokat spondeusok lassítják.


A harcmezőn elesettek temetésének látomása zárja a verset.
A rapszódiát a vers legfőbb gondolatával (világszabadság) jelszavával fejezi be.