Szia!

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy bárány, Bodzának hívták. Minden nap kiment társaival és legjobb barátjával, Barkával a legelőre. Elkísérte őket a juhász és Bodri a fehér puli kutya is. Bodza és Barka imádott a mezőn futkorászni és friss fű után nézni, távolabb a többiektől, de Bodri nem akarta őket soha sem távolabb engedni, ha el akartak menni, elkezdte őket ugatni, és csipkedni. Egyik nap is pont kint voltak a mezőn, amikor észrevették, hogy a juhász és Bodri is egy fa tövében alszik, elindultak hát világot járni. Nem jutottak messzire, ugyanis hamar szembe találták magukat a farkassal. Iszonyú bégetésbe kezdtek, amit Bodri is meghallott, segítségükre sietett és elkergette a gonoszt. A bárányok nagyon kikaptak, amiért elmentek a nyájtól. Egyetlen szerencséjük az volt, hogy Bodri még hallotta őket. Ha a bárányok messzebb jutottak volna, talán az én mesém is tovább tartott volna.

Tanulság: Attól, hogy nem látják, a szabályokat be kell tartanunk, mert hatalmas bajba kerülhetünk.

Ez vonatkozhat most az iskolára, ha nincs ott a tanár és valami rosszat csinálunk. Később pedig akár az utakon, a szabályok ugyan úgy érvényesek és saját és mások biztonsága érdekében kell őket betartani, nem azért, mert ott a rendőr.