A magyar nyelv egyik jellemző sajátossága az általános és a határozott igeragozás, vagyis az alanyközpontú nézőpont megkülönböztetése az igerendszerben a tárgyközpontútól. Az előbbit, ami magára az alanyra helyezi a cselekvés fókuszát, szubjektívnak is nevezzük; a második ezzel szemben a cselekvés tárgyát tartja fontosabbnak, ezért ezt objektív nézőpontnak is hívjuk.