Hasonlítanak abban például, hogy az ember találja ki, viszont különböznek abban, hogy a mítoszoknak van igazság alapjuk, egy bizonyos dologra ad magyarázatot, míg a fantasy-nak általában nincs igazság alapja, mert egy külön világot formál meg.

A fantasy a múlt században induló ma már népszerű irányzat, a tartalma elképzelt, mitikus jellegű, az író fantáziájában létező alternatív világokba visz minket, következésképpen rokonságot mutat a vallások és mítoszok által megteremtett képzeletbeli világokkal. A fantasy gyakran merít a romantika történeteiből, a középkori lovagvilág hősi énekeiből és lovagregényeiből, az ókori és középkori mítoszokból és eposzokból. A fantasy-hoz igen közel áll a mese műfaja is, (Jégkorszak, Gru) tehát a fantasy-művek a mítoszok mellett a népmesék világából is merítenek. Klasszikus mitikus műfaj, amely sokszor történelmi valós elemeket ötvöz a mesék világával. A mítosz általában isteni eredetű, emberfeletti képességekkel rendelkező hősökről szól. Az ókori és középkori irodalomban különösen jellemző a mitológiai témák feldolgozása, többnyire emelkedett, pátoszos formában. Gondolok itt például Prométheusz mítoszára, aki felmászott az Olimposzra, és tüzet lopott az istenektől az embereknek. Zeusz Prométheuszt azzal büntette, hogy egy sziklához láncolta, ahol egy sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt. De akár Pandóra szelencéjére, amelyből minden baj, betegség, öregség, irigység és gonoszság zúdult az emberekre és csak később került elő a remény. Vagy akár Heraklész híresen nagy erejére.
Gyakran a világ keletkezését magyarázó a fantasy-hoz hasonlóan kitalált történet, melyben általában a jó, a hős győz, hiszen ha meggondoljuk, akkor az Avatar is egy új világról szól és ott is a jó győz, de Harry Potter is egy varázslatos világába repít minket.