Az öreg Gregorics vagyonát törvénytelen fiára, Wibra Gyurira hagyja, aki házasságon kívül született, de halála után a pénz nem kerül elő. A rokonok nem akarnak belenyugodni, hogy nem ők örököltek, ezért elhatározzák, hogy megszerzik a bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat az árverésen. Egymásra licitálva veszik meg a bútorokat, majd fejszével szétverik, abban bízva, hogy biztosan valamelyik bútordarabban megtalálják a pénzt. De semmit sem találnak. Nem is figyeltek oda, hogy az utolsó tárgyat, egy piros esernyőt, egy öreg zsibárus zsidó vette meg. Glogovára új plébános érkezik, Bélyi János. Amint beköltözik, szülőfalujából megérkezik Billeghi, aki elmondja a papnak, hogy édesanyja meghalt, s egy kosárban odaadja a kis Veronikát, a plébános kishúgát, akiről neki kell tovább gondoskodnia. Amíg a pap elmegy a templomba, hogy imádkozzon, elered az eső. Ekkor érkezik a szakállas vén zsibárus a faluba, meglátja az őrizetlenül hagyott kislányt a kosárban, s a piros esernyőt a kosár fölé teszi, majd továbbáll. A falu lakói között futótűzként terjed a hír, hogy maga Szent Péter tette a kosár fölé az esernyőt, hogy megvédje a kislányt. Az esernyőből ereklye lesz, amely egymás után teszi a csodákat. Évek múlva Veronika és Wibra Gyuri is felnőttek. Gyuriból ügyvéd lesz, s elindul megkeresni az apja örökségét. Az értékpapírokat apja a piros esernyő nyelébe rejtette el, és Gyuri elhatározza, hogy megkeresi az esernyőt. Veronka az esernyő tulajdonosa tetszik neki, de Gyurit nem a szerelem hajtja, hanem a vagyon megszerzése. Később azonban belátja, hogy nem a pénz boldogít, hiszen igazi ajándékot ad neki az élet: Veronka szerelmét.