Zoli rossz gyerek volt. Nem szeretett tanulni, dolgozat íráskor viszont nagyon ügyesen puskázott, bár tanárai árkus szemmel figyelték az ez irányú tevékenységét. Mégis közkedvelt volt vidám, huncut természete miatt. Viszont amikor kiderült, hogy igazolásokat hamisított az ellenőrzőjébe, osztályfőnöke úgy döntött, hogy kezdjen új életet egy másik iskolában. Múltak az évek és Zoli visszajött meglátogatni a volt iskoláját és az osztályfőnökét. Elmesélte, hogy az új helyen soha nem puskázott, minden nap rendesen felkészült. Érettségi után felvételt nyert egy egyetemre, amit szép eredménnyel elvégzett és most tanárként dolgozik. Azt mondta, hogy mindig eszébe jutott osztályfőnöke intelme, aki könnyes szemmel így búcsúzott el tőle: Tudod Zoli, hogy mindenki imádott tégedet. Mégsem nézhetjük el állandóan a vétkeidet, mert akkor rossz mintát mutatnánk másoknak, és te sem okulnál a hibáidból. Rajtad áll, hogy milyen ember lesz belőled. Sumák, csaló, vidám csibész, vagy büszke, jellemes, szorgalmas és becsületes ember. Ekkor döntöttem el, hogy az utóbbi opciót választom, mondta Zoli vidáman. Azért, hogy a tanárnő büszke lehessen rám, és azért, hogy én is büszke legyek magamra. - Jól döntöttél Zolikám! Megemelem a kalapomat előtted. -mondta mosolyogva a tanárnője.