Én azt gondolom, hogy a személyes beszélgetésnek hangulata van. Látom a beszélgető társam mozdulatait, mimikáját, amik jelzést adnak arról, hogy tényleg érdekli a véleményem, vagy csak udvariasságból hallgat meg. A személyes kapcsolatoknak, barátságoknak érzelmi töltése van. Már a köszöntés is jelzi, hogy örülünk egymásnak. Azt is meg tudom érteni, ha a családtagunk, vagy jó barátunk messzire kerül tőlünk, akkor nincs más lehetőség, mint Facebookon, Messengeren, telefonon, vagy skype-on tartjuk a kapcsolatot. Különösen ilyen járványos időszakban van jelentősége az internetes kommunikációnak, hiszen nagyszüleinket védjük azzal, hogy csak online kapcsolatot tartunk vele. Azért a virtuális világnak sok veszélye is lehet. A leírt dolgok nem is biztos, hogy valódiak. Nem egyszer lett rossz vége internetes ismeretségeknek. Vigyáznunk kell a személyes adatainkra, hiszen adathalászok, hackerek és csalók karmai közé kerülhetünk. Ha döntenem kellene, akkor én a személyes, közös élményeken alapuló társalgás pártján vagyok. Még a való életben is vigyáznunk kell az ismeretlenekkel.