Strauss sok ruhát adott el Nevadában egy szabónak, azaz egy lett bevándorlónak, Jacob Davisnek. Davis ruhákat készített az aranybányászoknak és a vasutasoknak. Erős ruhákra volt szükségük, de Kaliforniában meleg volt, így a gyapjú nadrág nem volt jó. Davis nadrágjainak nagy részét farmerből készítette. Ez pamutból készült, és nagyon erős, de puha és kényelmes is volt. Az emberek „farmernek” hívták, mert eredetileg a francia Nimes-ből származott, a „De Nimes” jelentése: „Nimes-ből”. A nadrág azonban nem volt elég erős Davis egyik ügyfelének, ezért Davis úgy döntött, hogy erősebbé teszi őket. Réz szegecseket használt a zsebeken és más helyeken, és így feltalálta a farmert. Hamarosan más szabók is farmernadrágot készítettek. David meg akarta védeni ötletét, de nem volt elég pénze szabadalomra. Így írt Levi Straussnak. Strauss 68 dollárt fizetett a szabadalomért, és a két férfi üzleti partner lett. Kék farmerjük annyira népszerű volt, hogy hamarosan gyárat kellett építenie a gyártásukhoz. A következő száz évben az emberek csak farmert viseltek munkaruhaként. De aztán az ötvenes években a filmsztárok, mint James Dean, és a popsztárok, mint Elvis Presley, viselték őket, és nagyon divatossá váltak. A tizenévesek azért szerették, mert szüleik nem szokták viselni. Ma a farmerek mindenféle stílusban és színben kaphatók. A tervezők farmert használnak rövidnadrágokhoz, dzsekikhez, ingekhez, szoknyákhoz, ruhákhoz, sapkákhoz, öltönyökhöz - valójában mindenhez, kivéve az alsóneműt, még farmer cipő és csizma is készülhet.