Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas halastó. Jó dolguk volt ott a halaknak, hiszen az emberek etették őket. Nem kellett nekik semmiért sem megküzdeni. Ki is találták hát, hogy úszó bajnokságot szerveznek maguk között. Hej, elszomorodott a kis keszeg, mert régen észrevette, hogy nem tud gyorsan úszni mint a többiek. Elpanaszolta a nagy harcsának, hogy nagyon fél, hogy ő lesz az utolsó. Majd meglátjuk. - hümmögte a harcsa. Szerzett is egy cápajelmezt és a verseny napján a kis keszeg mögé úszott. Minden hal vészjeleket küldött a keszegnek, aki rémült úszásnak eredt. Annyira úszott az életéért, hogy megnyerte az úszóversenyt. Mindenki őt dicsőítette. Mikor a harcsa levetette a cápajelmezt, a kicsi hal kacagva mondott köszönetet neki, Ha te nem vagy Harcsa Marcsa, akkor biztosan utolsó lettem volna. - mutogatta el jelbeszéddel a kis halacska, mert mindenki tudja, hogy a halak némák. A mesémnek is itt a vége, ússz el véle.