A mű keletkezésének előzménye a szabadszállási kudarc, amivel együtt megváltozott politikai világszemlélete: a nép befolyásolható, ezért helyette kell cselekedni. 1848. szeptemberében keletkezett, műfaja romantikus elbeszélő költemény, az ebből áramló lelki állapot lemondó, melankolikus, megjelenik benne a nyomor és szenvedés, s egyben társul a nyomor az erénnyel. A mű egy forradalmár életét dolgozza fel születése napjától haláláig, pontosabban kivégzéséig. Romantikus túlzások találhatók a gyermek Szilveszter sorsának igen részletező leírásában: „Lopott, koldult, szolgált”- ennyiből állt gyermekkora, de a részeges tolvaj, az elhízott koldusasszony és a gőgös, pökhendi úrfi rajza kitűnő jellemkép. A tragédia abban rejlik, hogy magára marad: népfelvilágosító tevékenysége nem elégséges ahhoz, hogy megtörje a zsarnokság és a szolgaság évszázadok alatt kialakult, egymást feltételező és erősítő rendszerét. Ezt a bűvös kört csak erőszakkal lehet megszakítani: az évtizedes börtönbüntetést szenvedett, családját vesztett forradalmár végső elhatározása jut. A sikertelen után életét vérpadon végzi, sírja jeltelen marad. A nép megváltója csak a következő nemzedékhez, a jövőhöz fellebbezhet. Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, romantikus statikus hős: egyszerre embermegváltó, és világmegváltó is. Az eposzi hagyományokat követő „in medias res” kezdés a padlásszoba nyomorában jeleníti meg. Lelke elfedi gondjait, s az emberiség és az emberiség felszabadításához kér erőt Istentől. A túlzott eszményítést beárnyékolja az, hogy míg világboldogító terveit szövögeti, addig családja nyomorával szemben tehetetlen. Szilveszter elvont nép-fogalma 3 alkalommal kerül szembe a valósággal. A kétségbeesést az önvigasztalás oldja, ezért kettős erővel fog érte küzdeni. Hasonló csalódásban van része a titkos nyomdában megjelent könyve fogadtatása miatt. Eszméit mohón nyelte el a szomjas világ, mégis az elsápadt hatalom egyetlen szavára a megrémült nép megtagadta a könyvet, s szerzőjének megbüntetését követelték. Szilvesztert az utcán tartozatták le, s úgy vitték el, hogy még a családjától sem búcsúzhatott el. 10 év börtön után mikor kikerült, meglepve tapasztalta, hogy a világ semmit nem haladt célja felé, sőt az emberiség visszafejlődött. Szilveszter a maga elé tűzött célnak megfelelően egyedül vállalja a forradalmi tettet (rálő a királyra). Az apostolt ugyanúgy megrugdalják, leköpködik, mint annak idején Jézus Krisztust. (S halálát hasonlóképpen követelik.) Bár Az apostol epikai költemény, mégis a lírai elemek válnak uralkodóvá benne. Ezt a jellegét erősíti a cselekmény fő vonalának eseménytelensége és epikai elhanyagoltsága. Versformája jambikus lejtésű. Rímek nélküli szabad szótagszámú sorok alkotják. A befejezés azzal zárja a költeményt, hogy a késő századok szabad nemzedékei megemlékeznek majd azokról a szentekről, akik szolgaságban is szabadok voltak.