Kedves Nővérem!

A legutóbbi levelem óta mindössze 5 nap telt el, de olyan sok dolog történt azóta, hogy ezt el kell mondanom neked. Hatalmas a bánatom, egész nap csak zokogok, mert az én kis babám Júlia, akit én szoptattam, én dajkáltam és ringattam: 14 évesen meghalt. Megvárom az én kis úrnőm temetését, azután hazamegyek. Ebben a palotában nincs már maradásom.
Hogyan történt? Kezdem az elejéről. Páris gróf, a herceg rokona megkérte Júlia kezét az édesapjától. Az asszonyom igyekezett rábeszélni az én Júliámat a gróffal kötendő házasságra. Gondold meg! Még kislány az én kicsikém! De hiába mondtam, az asszonyomat nem sikerült meggyőzni. Capulet úr maszkabált rendezett, hogy a én kis úrnőmet bevezesse az úri társaságba.
A bálon egy ifjú felkérte táncolni Júliát, aki azonnal beleszeretett Rómeóba, mert így hívták a fiatalembert. Azon persze cseppet sem csodálkoztam, hogy Rómeó is szerelemre gyúlt a gyönyörű kis úrnőm iránt. Csakhogy kiderült, hogy ez a csinos ifjú a gyűlölt Montague család sarja volt. Az én kis angyalkámtól tudom, hogy vasárnap éjszaka találkozott Rómeó úrfival és engem kért meg, hogy menjek el a fiatalemberhez megtudni mit sikerült elintéznie. Gondolhatod nővérkém, hogy mit! Rómeó elárulta, hogy még aznap, hétfő délután Júlia menjen el Lőrinc baráthoz, aki összeadja őket isten színe előtt. Hát tudod, erről megvan a véleményem! Hiszen Lőrinc barát tudta, hogy a két család egymás ősi ellensége. Biztosan abban reménykedett a szegény pára, - isten bocsájtsa meg neki -, hogy így majd megbékél a két család. Persze én sem tudok nemet mondani az én kis csillagomnak. Megtudtam, hogy Rómeó megölte Tybaltot, aki viszont Rómeó legjobb barátját Mercutio-t ölte meg, pedig azt hallottam, hogy Rómeó kezdetben nem is akart ifjú arájának a rokonával vívni. A herceg száműzte Rómeót. Az én kis úrnőm zokogva siratta a párját. Szerencsére a gazdámék azt hitték, hogy Tybalt halála miatt kesereg a leányuk. Hétfőn este Páris gróf meglátogatta a gazdámat. Képzeld el, hogy az úr Párisnak ígérte Júlia kezét, és kitűzi az esküvő napját csütörtökre! Édes jó istenkém! Micsoda nagy baj! Capulet úr kitagadással fenyegette meg az én kicsikémet. De az éjszaka még a friss házasoké volt. Hajnalban Rómeó Mantovába menekült. Júlia bánatában Lőrinc barát segítségét kérte, hogy ne kelljen Páris gróffal házasságra lépnie. De én csak később tudtam meg, hogy Júlia tetszhalottá tevő italt kapott a paptól. Kedden este kiderült, hogy már holnap megtartják Páris és Júlia esküvőjét. Még örültem is, hogy Júlia hallgatott a tanácsomra, hogy nincs mit tenni, menjen hozzá a grófhoz. Úgy tűnt, hogy az édesapja is megenyhült, látva Júlia engedelmességét. És reggel…. Hiába ébresztgettem, halott volt az én kicsikém! Esküvő helyett temetés. Komolyan mondom nővérkém, hogy ez egyszerűen borzalmas volt!Csak később tudtam meg, hogy Júlia csak tetszhalott volt, meg azt is, hogy Lőrinc barát cellatársa János nem tudta időben értesíteni a cselről Rómeót, aki az inasától értesült szerelme haláláról. Rómeó mérget vásárolt és rohant vissza Veronába ifjú neje kriptájához, ahol megölte Páris grófot. Mikor az én kis úrnőm felébredt, holtan találta maga mellett szerelmesét és ő is öngyilkos lett. Rettenetes szomorú vagyok nővérem. Ma lesz a temetés. Azután összecsomagolok és pár nap múlva haza megyek.
Addig is szívem minden szeretetével ölellek drága testvérem.

Kelt: Verona, 1560. május 15,