Nagy magyar költő. Kiskörösön született. A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-i forradalomban és a szabadságharcban Bem apó mellett.
Állítólag a segesvári csatában vesztette éltétét. De vannak akik szerint nem. Eltűnése nem tisztázott. Felesége Szendrey Júlia. Arany János barátja.
Népies költemények: Befordúltam a konyhára… , A virágnak megtiltani nem lehet… , A borozó , Anyám tyúkja
Családi költemények: Egy estém otthon, Füstbement terv, István öcsémhez
Elbeszélő költemények: A helység kalapácsa , János vitéz , Az apostol
Tájköltemények: Az alföld, A Tisza, A puszta, télen
Szerelmi költemények: Fa leszek, ha… , Reszket a bokor, mert… , Szeptember végén, Minek nevezzelek?
Forradalmi látomásköltészet: A XIX. század költői , Egy gondolat bánt engemet… , Nemzeti dal, Föltámadott a tenger…
A szabadságharc versei: Nemzeti dal, Csatadal, A vén zászlótartó, Európa csendes, újra csendes…
Élete:
1823. január 1-én, Kisőrösön született. Apja Petrovics István, mészáros. Anyja Hrúz Mária öccse István. Mikor Petőfi 2 éves volt, Kiskunfélegyházára költöztek, ezt a helyet tekinti szülőhelyének. Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon, Selmecbányán, Pápán (itt ismeri meg Jókai Mórt) végzi tanulmányait.1839-ben katonának állt, de testalkata miatt nem bírta sokáig a fizikai megterhelést. Többször is vándorszínésznek szegődött. 1842-ben nagy dicsőség érte, hiszen az Atheneum című folyóiratban megjelent A borozó. Pestre ment és megkereste verseivel Vörösmarty Mihályt és Bajza Józsefet. Ez után egy ideig az Országgyűlési Tudósítások másolásából tartotta el magát, majd Debrecenben nyomorgott vándorszínészként, ekkor határozta el, hogy felhagy a színészkedéssel. Összeírta verseit és Pestre ment, ahol ismét Vörösmarty pártfogását kérte. Szendrey Júliát elveszi feleségül Erdődön, Kóltóra mennek nászútra (Reszket a bokor, mert, Szeptember végén). 1846-ban megszervezte a Tízek Társaságát.1847-ben, miután elolvasta a Toldit, levelezésbe kezd Arany Jánossal, akivel barátságot köt.1848-ban a március 15-ei események egyik irányítója (Nemzeti dal). A szabadságharc folyamán csatlakozik Bem seregéhez, majd 1849. július 31-én eltűnik a segesvári ütközetben.
Témái:
Tájlírák
Forradalmi versek
látomásköltészet
Szerelmi költészet
Családi líra
Népies költészet
Személyes vállság költészet: felhők ciklus
Ars poetica-k
Sors nyiss nekem tért
Vallásos színezetű a keresztény vallás szimbólumai vannak benne: kereszt, láng stb. Megjelenik a „vátesz”költő szerepe: az emberiség társ.-i bajainak megoldója a forradalomban -> forradalom előtti optimizmus.
Szabadág, szerelem!:
Megjelöli költészetének két legfontosabb témakörét és megszabja a jellemző értékrendjét is a szerelemért az életét adja, a szabadságért pedig feláldozza a szerelmét is.
A XIX. század
költői:
Versében 1846. után jut el egy újfajta költő-ideál kialakításáig, egy új művészi hitvilág hirdetéséig. A vers szerint a költők isten küldöttei a tehetségük és a prófétai szerep miatt. Egy lángoszlop, mely a zsidókat vezette Kánaánba, ahogy a költészet vezeti a népet. Ezt a követelményt állítja a többi költő elé. Indulattal érvel és bizonyít.
1. vsz.: Tiltással figyelmeztet a feladat rendkívüliségére.
2. vsz.: Meghatározza a népvezér költők szerepét és rendeltetését
3-4. vsz.: Felháborodottan átkozza meg a gyáva és hamis hazug próféták magatartását.
5. vsz.: A vagyoni jogi és kulturális egyenlőség elképzelése túlmutat a közeli jövőn. A cél elérése nem kétséges, de az időpontja bizonytalan.
6. vsz.: A költő itt már nem láttatja magát, nem szól személyes részvételről, sőt talán tétovasága azt jelzi, hogy munkájának eredményét se fogja megérni.
Dinamikus, mozgalmas a vers, megjelenik benne az újító költők sorsa. Utópisztikus jövő leírása és a jó költő jellemzői: hasznos élet, szép halál. A címben jelöli az időt és megszólítja a költőket.
Az Apostol:
A mű keletkezésének előzménye a szabadszállási kudarc, amivel együtt megváltozott politikai világszemlélete: a nép befolyásolható, ezért helyette kell cselekedni. 1848. szeptemberében keletkezett, műfaja romantikus elbeszélő költemény, az ebből áramló lelki állapot lemondó, melankolikus, megjelenik benne a nyomor és szenvedés, s egyben társul a nyomor az erénnyel. A mű egy forradalmár életét dolgozza fel születése napjától haláláig, pontosabban kivégzéséig. Romantikus túlzások találhatók a gyermek Szilveszter sorsának igen részletező leírásában: „Lopott, koldult, szolgált”- ennyiből állt gyermekkora, de a részeges tolvaj, az elhízott koldusasszony és a gőgös, pökhendi úrfi rajza kitűnő jellemkép. A tragédia abban rejlik, hogy magára marad: népfelvilágosító tevékenysége nem elégséges ahhoz, hogy megtörje a zsarnokság és a szolgaság évszázadok alatt kialakult, egymást feltételező és erősítő rendszerét. Ezt a bűvös kört csak erőszakkal lehet megszakítani: az évtizedes börtönbüntetést szenvedett, családját vesztett forradalmár végső elhatározása jut. A sikertelen után életét vérpadon végzi, sírja jeltelen marad. A nép megváltója csak a következő nemzedékhez, a jövőhöz fellebbezhet. Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, romantikus statikus hős: egyszerre embermegváltó, és világmegváltó is. Az eposzi hagyományokat követő „in medias res” kezdés a padlásszoba nyomorában jeleníti meg. Lelke elfedi gondjait, s az emberiség és az emberiség felszabadításához kér erőt Istentől. A túlzott eszményítést beárnyékolja az, hogy míg világboldogító terveit szövögeti, addig családja nyomorával szemben tehetetlen. Szilveszter elvont nép-fogalma 3 alkalommal kerül szembe a valósággal. A kétségbeesést az önvigasztalás oldja, ezért kettős erővel fog érte küzdeni. Hasonló csalódásban van része a titkos nyomdában megjelent könyve fogadtatása miatt. Eszméit mohón nyelte el a szomjas világ, mégis az elsápadt hatalom egyetlen szavára a megrémült nép megtagadta a könyvet, s szerzőjének megbüntetését követelték. Szilvesztert az utcán tartozatták le, s úgy vitték el, hogy még a családjától sem búcsúzhatott el. 10 év börtön után mikor kikerült, meglepve tapasztalta, hogy a világ semmit nem haladt célja felé, sőt az emberiség visszafejlődött. Szilveszter a maga elé tűzött célnak megfelelően egyedül vállalja a forradalmi tettet (rálő a királyra). Az apostolt ugyanúgy megrugdalják, leköpködik, mint annak idején Jézus Krisztust. (S halálát hasonlóképpen követelik.) Bár Az apostol epikai költemény, mégis a lírai elemek válnak uralkodóvá benne. Ezt a jellegét erősíti a cselekmény fő vonalának eseménytelensége és epikai elhanyagoltsága. Versformája jambikus lejtésű. Rímek nélküli szabad szótagszámú sorok alkotják. A befejezés azzal zárja a költeményt, hogy a késő századok szabad nemzedékei megemlékeznek majd azokról a szentekről, akik szolgaságban is szabadok voltak.
Ha úgy érzed, hogy segítettem, akkor kérlek jelöld megoldásnak a válaszomat. Köszi!