Mark Twain egyik legvidámabb, leghumorosabb műve az Ádám és Éva naplója.
−Amikor felébredtem, már nem voltam egyedül. Egy új teremtmény bukkant fel mellettem - a hosszú hajú! Ez a hosszú hajú teremtmény mindenütt az utamban van, mindig vár rám, vagy szalad utánam. Ezt nem nagyon szeretem. Az eső ellen kalibát építettem, de nem tudom békességben, egyedül használni. Az új teremtmény egyszerűen betolakodott.− nyilatkozza Ádám.− De azért Éva olyan társnő, aki egyre inkább a kedvemre való. Most már magányos és lehangolt lennék nélküle. - állapította meg Ádám az idő múlásával.
Éva szeret például mindennek nevet adni, ami Ádámot irritálja, de elviseli, hiszen Évának örömöt okoz.
Éva viszont ugyanerről úgy mesél, mint akinek kötelessége nevet adni a dolgoknak, mert Ádám nem nagyon tud.
Ettől kezdve együtt és külön utakon járva fedezik fel szép lassan a körülöttük levő világot, míg végül Éva gyarlósága miatt kiűzetnek a jó helyről. Közben születik két fiuk, lányaik is lesznek és számos állat lesz a barátjuk. Éva születésétől haláláig Ádám közelében él. Éva és Ádám naplójának részleteit olvassuk azonos eseményekről, az egyes fejezetekben. Egymás véleménye alapján ismerjük meg őket minden jó és rossz tulajdonságukkal, szokásaikkal együtt.
− A csillagok is egészen helyesek, jó volna, ha nekem is lenne egypár belőlük, a hajamba aggatnám őket. −mondja Éva, az örök nő. − Tegnap este bizonyos távolságról követtem a másik kísérleti alanyt, hogy megállapítsam létének célját. Ezt azonban nem sikerült felderítenem. Úgy sejtem, ez egy férfi. Még mindig a fára menekül. Úgy tesz, mintha ott pihenne. Persze ez csak kifogás. −mondja Ádámról ismerkedésük elején Éva.
− Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá − fogalmaz később naplójában Éva.
És negyven év múlva Éva kérése a következő:  Remélem, hogy Ádámmal együtt halok meg.
Ádám ezt írta Éva sírjára:
AHOL Ő VOLT, OTT VOLT A PARADICSOM!
Ha van kedved itt el tudod olvasni. https://mek.oszk.hu/00500/00515/00515.htm