A jó szó orvosság
Isti nagyon szerette a kémiát. Állatorvosi egyetemre készült, ezért hetente két alkalommal előkészítőre járt a kémia tanárához, több végzős gimnazistával együtt, akiknek szüksége volt az emelt szintű kémia érettségire. Egy-egy alkalommal nagyon sok példát oldottak meg, és otthonra is sok gyakorló példát kaptak. Pisti édesanyja elégedetten vette tudomásul, hogy egy csomó papírlapon gyakorolt a fia és mivel nem füzetben voltak megoldva a példák, így kidobta a szemétbe. Mikor fia kérdezte, hogy hol vannak a példák, elmondta, hogy kiöntötte a szemét-leöntőbe. Még a szeméttárolót is kinyitatták, de addigra már enyhén szólva is piszkosak lettek a papírlapok.
– Így nem vihetem el magammal a gimibe. – sóhajtotta a fiú.
– Mond el a tanárnődnek, hogy mi történt a feladatokkal. Meglátod, Irénke néni meg fogja érteni. – bíztatta fiát az édesanyja.
– Remélem. – nyugtalankodott a fiú.
Késő délután ért haza a kémia előkészítőből Isti. Madarat lehetett vele fogatni.
– Képzeld anya! A tanárnő rögtön azt mondta, hogy elhiszi, hogy véletlenül kidobtad a példákat. Mondta, hogy a három év alatt még soha nem fordult elő, hogy ne csináltam volna meg a házi feladatot. És amikor olyan példához értek, amit egyik előkészítős sem tudott megcsinálni, akkor engem kért meg, hogy magyarázzam el a többieknek, hogy hogyan kell megcsinálni. Amikor levezettem a számítási feladatot, rám mosolygott, és halkan azt mondta: – Tudtam, hogy meg fogod oldani.
– Tudod anya, tényleg igaz az, hogy a jó szó orvosság. Amennyire féltem elmenni a fakultációra, most olyan jól érzem magamat.
Biztosan ért már meglepetés tégedet. Írjál róla.