Vörös-iszap katasztrófa. Sérültek, halottak. Az emberek a legnagyobb rémületben voltak. A katasztrófa védelem menekítette az embereket. Első az életek mentése. Az emberek adakoztak. Ki telefonon, minden hívással 500 Ft-tal segített, voltak, akik csekken küldtek a károsultaknak pénzt. A szomszédom: nevezzük most Jánosnak elment bevásárolni. Megtöltötte a furgonját ásványvízzel, konzerv ételekkel, tartós élelmiszerekkel, bébi étellel és bébi vízzel. Takarókat is betett a raktérbe. személyesen vitte el a szeretet adományát. Sok évvel később, mikor már felépültek az új házak is és a csekken összegyűjtött pénzt Devecser és Kolontár önkormányzata kapta meg, hogy közösségi célokra fordítsák, megkérdeztek egy fiatal embert, hogy mire emlékszik abból az időszakból szeretettel, - A víz, az nagyon finom volt. Amit János hozott. Azóta sem ittam olyan finomat. És megkérdeztek olyan embert, aki a lehetősége szerint igyekezett minél magasabb összeggel segíteni a bajba jutottakat: - Azt hittem, hogy az embereknek segítek. Akkor és nem évekkel később valamire, valakiknek.
A tanulság az, hogy a legnagyobb bajban tényleg kétszer ad, ki gyorsan ad,