A jodometriában faktorozó oldatként kálium-jodátot vagy kálium-hidrogén-jodátot használnak.

A pontos koncentrációjú `KIO_3` illetve a `KH(IO_3)_2`-oldat könnyen készíthető, jól bemérhető, ezen oldatok koncentrációjának meghatározására nincs szükség.

`KIO_3` + 6 `Na_2S_2O_3`+ 6 `HCl` `rightarrow` 3 `Na_2S_4O_6` + `KI` + 6 `NaCl` + 3 `H_2O`

ionegyenlettel:

6 `S_2O_3^(2-)` + `IO_3^-` + 6 `H^+` `rightarrow` 3 `S_4O_6^(2-)` + `I^-` + 3 `H_2O`


A jód vízben rosszul oldódik, de ha egy kis kálium-jodidot teszünk a rendszerbe, ez az oldhatóság növelhető:

`KI` + `I_2` `Leftrightarrow` `KI_3`

A kapott oldat a kálium-jodidos jódoldat, vagy másnéven lugol-oldat, egy barna színű oldat, úgy viselkedik, mintha a jód vizes oldata lenne. (hígabb oldatként sárga színű). A híg jódoldatnál még keményítőt szoktunk használni, a keményítővel a jód egy komplexet, ún. zárványvegyületet képez, ami kék színű, a titrálásakor ennek a színnek az eltűnését tapasztalhatjuk. A jódoldatot ez előzőekben meghatározott koncentrációjú nátrium-tioszulfát-oldattal tudjuk mérni (ha úgy tetszik, faktorozni).